Autó híján a sufniban porosodó gumiabroncsoknak mi nem vettük hasznát, de rájöttünk, hogy Beigli kutyánk bele tud gömbölyödni. Beigli rövid ideig használta is az új fekhelyét, de aztán újat kapott. Kedvenc fekhelyének ideszálítását sajnos már nem élhette meg…
Amíg Beigli velünk élt, a macskák kevésbé környékeztek minket, de egyik tavasszal Ropi mama két cicakölyökkel látogatott meg minket, egy kis fekete stöpszlivel a „libasor” végén. Ő volt Töpszli…
Az esetlen cicakölykök látványa persze sarokba szorította, majd kenyérre kente a szívünket, így kapták meg a gumit a cicák.
Nemrég láttuk a neten, hogy az autógumiból macskafekhely ötletét valaki továbbfejlesztette. Az illető egy macskakukckót készített belőle. A gumiabroncsot lefedte és bajáratot vágott rajta. Ezt nagyszerű ötletnek tartottuk, így megpróbálkoztunk vele mi is…
A dolgok nem mindig működnek úgy, hogy az a nagy könyvben meg van írva! Van, hogy valami meghibásodik, vagy szerszám nincs hozzá, esetleg alkatrész nem áll rendelkezésre hozzá. Az embernek ilyenkor mérlegelnie kell, hogy mennyire fontos megcsinálni, amit szeretne, majd dönteni: veszem a kabátom és elmegyek a boltba, vagy kitalálok rá egy alternatívát?!
A mi helyzetünkben a második verzió az egyetlen megoldás, vagy a türelem. Kivéve, ha a zasszony makacsabb annál és tegnapra akarja, amit kitalált. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a probléma megoldó képesség és a találékonyság mindennél fontosabb az életben!
Az autógumi végül újrahasznosításra került és most a kóborcicák menhelyeként szolgál. Tavasszal várhatóan a cicák majd új otthont találnak, (ahogy Töpszli testvérei) de így legalább kapnak esélyt a túlélésre.