Idén elég későn jött el az első hóesés, december közepén találkoztunk először a hópelyhekkel. Ha van valami, ami igazán élvezhetőbb a külvárosokban és vidéken, mint a belvárosban, akkor az a hóborította táj. Igaz, itt kevesebb az ilyenkor szokásos karácsonyi díszkivilágítás, de annál szebb a fehérbe borult környék.
Ezért jártunk anno nagyon sokat a Normafára, hogy láthassuk azt a fehérséget, amit épületek között nem lehet. A szűz hóban igazi élvezet sétálni, Beigli kutyánk is imádta a havat, sokszor fagyoskodtunk a kedvéért a pesti kutyafuttatókban, mert ő még maradt volna…
Ezen a vidéken a szántóföldek miatt olyan óriási fehérséget láthatunk, amit azelőtt szinte soha. Érdekes, hogy míg az év végére egyetlen ajándék nélkül is mindig szép emlékként emlékezünk vissza, az újév első napjai a legtöbb ember számára mégsem a „reményteljes új kezdetről” szólnak. Pedig január elsején végigjárni a főváros utcáit kifejezetten vicces… =D