Valamelyik nap, amikor az anyósom meglátogatott, épp arról ment a csevely, hogyan állítunk „csapdát” a méheknek. (Valójában egy érett körtéről volt szó, ami elcsalja a többi gyümölcsről a méheket.) A beszélgetésben az anyósom a műanyag fürdőkádra mutatva kérdezte, hogy az is egy csapda? Gondolom, arra célozhatott, vajon mit keres a kertben a fürdőkád…?
Fél perc nem telt el, és mutatja, hogy valami van a kádban. Elsőre egérnek tűnt, de az orra olyan volt, mint a vakondé, és úgy járt, mint a hangyászé. Annyira apró volt, körülálltuk és csodáltuk, mint az óvodások. Jól van már, de ha egyszer Budapesten nincsen ilyen?!! (Illetve vannak óriási patkányok…)
A parányi lény úgy mozgatta az orrát, mint annak idején a „Metróegerek” c. mese főszereplői. Meg kellett zabálni. Ez az orrmozgatás viszont gyanúsan nem egér orrmozgatás volt, így megnéztük a neten, hogy mi ez a kis állat.
A Netről kiderült, hogy egy cickány látogatott meg minket és esett fogságba az előzőleg már csapdaként aposztrofált műanyag kádban. Azt hittük, valami kis bébi, de kiderült, hogy a kifejlett cickány pont akkora, mint ő volt, vagyis kb. 6 cm. Állítólag a világ legkisebb emlősei közé tartozik.
Állítólag húsevő, de nem emberevő. Lepkét, csigát, gilisztákat és méheket eszik. Ez utóbbi mondjuk nem túl jó, de elvileg a cickány nem olyan, mint az egér, nem úgy írnak róla, mint egy kártevőről, sőt! A kert kifejezetten hasznos állatkájának tartják.
Úgy tetszett, hogy készítettem róla néhány felvételt. Amikor kellőképpen felbátorodtam, beraktam a gépet a műanyag kádba. Ez a kis piszok felmászott rá, így végül meglógott…