A Def Leppard és a Mötley Crüe, avagy a nyolcvanas évek fenegyerekei egykor sokunk példaképei voltak. Ahogy a legtöbb rockbandának, nekik is velünk együtt őszülnek a hajszálai, de a gitárhúrokon pendülő fém dallamok örökzöldek maradnak. A 2023-as budapesti koncert is örökre megmarad az emlékezetünkben…
Mintha el sem telt volna az elmúlt néhány évtized, a rock bulikra jellemző hangulat egészen a stadionba történő belépésig ugyanott folytatódott, ahol egykor (20 éve?!) abbamaradt. A koncert előzményeként az MVM Dome stadiont felvarrós farmerosok és különböző zenekaros pólókban érkező metálarcok vették körül. Itt-ott ősz hajszálakkal, itt-ott megkopott, és/vagy szolidabb ruházatban, de az érzés mindannyiunkban ugyanaz volt. Vééégre koncert!
A világ nagyot változott és egy stadion koncert más, mint a régi bulik voltak a rock klubokban, vagy a PeCsában. A kilencvenes években még vágni lehetett a cigifüstöt a koncerttermekben, most pedig minden olyan érinthetetlen körülötted, mintha porcelánból lenne és ezt valahogy tiszteletben is tartja a közönség. Vajon az életkor, teszi ezt az emberrel, vagy a kor amiben élünk?!
Költői kérdés volt…
Vissza a nyolcvanas-kilencvenes évekbe…
Az estét az Abaházi.RT nyitotta meg. Abaházi Csaba régi Sing Sing dalokkal próbálta lázba hozni a folyamatosan növekedő számú közönséget. Jó volt újra hallani azokat a dalokat, amikre a kilencvenes években együtt buliztunk a régi haverokkal. A Sing Sing sörkert az egyik legszebb időszak volt az életünkben…
Rövid szünet után, a magyar dalokat követően következett a Def Leppard és a Mötley Crüe. Mindkét zenekar egykori megjelenésében egy nyolcvanas évekre jellemző nagy sörényű, farmernadrágos rockbanda, akár a Bon Jovi, a Europe, vagy a hozzájuk hasonló bandák. A zenei stílusuk is ennek megfelelően a nyolcvanas évekbeli klasszikus amerikai film betétdalaira emlékeztetnek. Ezt az örökzöld muzsikát méltán használják filmzeneként, hiszen tökéletes aláfestő zenéje a nosztalgikus ábrándozásoknak.
Def Leppard koncert Budapesten
A Def Leppard koncertje időutazásban részesített minket. Visszaszámlálással pörgették fel a hangulatot a kezdéshez, majd a reflektorok fényjátékával összhangban csendültek fel az első dallamok. Csodálatos, földöntúli érzés, amikor egy zenekar képes úgy elcsavarni a fejed, hogy megszűnik számodra a színpadon kívül tér. Csak te vagy a helyszínen és a zenekar, valamint az a megfoghatatlan érzés, amit kettőtök (többezer fő) együttes jelenléte hoz létre. Ilyenre azelőtt csak a jó mozifilmek és a színház volt képes.
A brit zenekar pedig jól tudja ezt, hiszen a koncerten nem csak zenéjükkel bűvöltek el minket! A banda háta mögött óriás kivetítőn látható videóklipek és koncert részletek emlékezettek a nyolcvanas és kilencvenes évekbeli régi szép időkre, a fiatalkorunkra, míg a színpad két oldalán a bandatagok élőben voltak kivetítve. A színvonalas stadion feeling és a retro kettős érzése a legszerethetőbb dolog volt a világon, amit valaha egy zenekar nyújthatott nekünk.
A színpadi füst megsokszorozta a misztikumot, amibe a különleges térhatás a varázslatos látványvilággal burkolózott. Mi részünkről még soha nem tapasztaltunk ilyesmit, olyan volt, mintha végig lebegtünk volna a csarnokban. A látvány tökéletes harmóniában volt a zenével, a „legszebb álom” a legtalálóbb kifejezés arra amit láttunk.
Évtizedek ide, vagy oda, Joe Elliott tökéletesen helytállt mint frontember, valamint a gitárosok: Rick Savage basszgitáros, Phil Collen, valamint Vivian Campbell is végig betöltötték a színpadot. A dobos Rick Allen fél karjával 40 év elteltével is a zenekar ütőereként vezette a bandát, akárcsak húszévesen, a balesete előtt. Változatos és színes színpadi show, színes ruhák, stúdió minőségű ének és álomszerű élmény jellemezte a budapesti Def Leppard koncertet.
Mötley Crüe koncert Budapesten
A Mötley Crüe egy részünkről kevésbé ismert amerikai zenekar, akik szintén a nyolcvanas években váltak népszerűvé. Legismertebb slágereit tinédzserként láttuk az amerikai Music TV (MTV) csatornán. Ilyen volt többek között a „Girls, girls, girls” és a „Dr. Feel Good„. Rájuk is a nagy hajkorona és farmerszerkó volt jellemző, míg zenéjük szintén Hollywoodra és az amerikai álomra emlékeztetnek. Ez a zenekar vadabb és zúzósabb mint a Def Leppard, de ugyanabba a korszakba, a nyolcvanas-kilencvenes évekbe repít el bennünket.
A Mötley Crüe budapesti koncertje ütősen kezdődött. Hosszú intróval húzták a közönséget, majd bevillanó híradó jelenetek és szirénahang közepette csaptak a húrok közé. Zúzós számok váltották egymást, kissé túlzó hangerővel, de hozva a szükséges rock és metál bulik hangulatát gyakran dögös táncos csajokkal felturbózva a látványt.
A minimális öltözékben táncoló és tekergő csajok tökéletesen illeszkedtek a színpadi showba, mindig volt mit nézni a színpadon. A Def Leppardhoz hasonlóan végig nosztalgikus hangulatban volt az ember, hiszen felelevenedtek előttünk a régi videóklipek, amelyekben pont ilyen metállédik pattantak fel a menő mocikra. Akkor mi még pelyhedző tinédzserként, növésben lévő hajjal és tátott szájjal néztünk és csodáltunk ezeket a klipeket az unalmas panelrengetegben és arról álmodoztunk, hogy egyszer mi is ilyenek leszünk…
Stadion koncerthez képest (vagy éppen azért) a küzdőteret leszámítva a közönségnek csak egy kis része veszítette el a fejét a szó pozitív értelmében. Nehéz egy ilyen zenére ülve maradni, de ezen a koncerten csak ülőhelyre lehetett jegyet váltani. Talán ez volt az oka annak, hogy a közönség végig visszafogottabb volt annál, mint amire számítottunk. Ennél a zenekarnál sokan szídták a hangzást, ami jogos volt, de mi bulizni mentünk, nem morogni, ezért jó élménnyel gazdagodva tértünk haza.
Az este összességében a nosztalgia jegyében telt el, amelyen egyszerre lehettünk lázadók és álmodozók, akárcsak tinédzser korunkban. Úgy tűnik, a színpadtechnika fejlődésével, a nagy vásznak segítségével a mozi és a színpadi előadások végre egybekelnek, ami egy teljesen új, soha nem látott élménnyel kedvez a nagyérdeműnek. Az életre szóló Hans Zimmer koncerten, ahol tagadhatatlanul a filmzenéé a főszerep, mi éppen ezt hiányoltuk! (Ezt értsd úgy, hogy egy percig sem voltunk elégedetlenek, nagyon tetszett a koncert!)
Jó kis este volt, nagyon szép és emlékezetes színpadképpel és telis tele olyan feltörő emlékekkel, amelyek az akkori önmagunkra emlékeztettek, amikor még sokkal szabadabban bulizhattunk és sokkal elfogadóbban gondolkodtunk. Köszönjük, hogy ott lehettünk ezen a varázslatos estén! Örök emlék marad!