Megnéztünk pár videót, amint a fecskék építik a fészküket. Elképesztő, ahogy az apró csőrükkel összeszedik a kis sárpacnikat és felépítik belőle az otthonukat. A fűtésszezonban pedig nem tűzifa vásárláson törik a kis fejüket, mint mi emberek, hanem odébbálnak.
A minap a lopódarazsat is alaposan szemügyre vettük, ők gyakran teszik személyesen is tiszteletüket errefelé. Sokan „fazekasként” emlegetik őket, mert ők is sárból (agyagból) építik fel a fészküket.
Aztán eszünkbe jutottak a vályogházak. Azok a régi házak, amelyek szintén sárból készültek és készülnek ma is. Talán épp a fecskéktől, vagy a lopódarazsaktól csentük el mi is az ötletet annak idején, hogy ha minden barlang foglalt és nincs fa aközelben, hogyan kerülhet fedél a fejünk fölé…
Miközben a világ legrégebbi építőanyaga itt hever a lábunk alatt, mi a barkácsáruházakba járunk szabályos formákra vágott téglákért és még válogatunk is. Tényleg ez kell a boldogsághoz? Vagy elég egy közös fészek építés, ahogy a fecskék csinálják?!