
Az ember gyakran érzi magát egyedül. A visszajelzés számunkra legalább olyan fontos, mint az étel. Visszajelzés egy szemkontaktus, egy hozzászólás a neten, egy beszélgetés, melynek során tapasztalatokat cserélsz és visszajelzés egy kedves gesztus is…
Az emberiség zöme félretájékozott. Társaságra vágyik, ezért mindent megtesz, hogy tartozzon egy magát megcímkéző közösséghez, de épp ezzel rekeszti ki magát a valódi jó társaságokból. Mert ha egy közösség húz valahová, akkor taszít is. De miért a tömegtől várjuk, hogy megmondja, ki mellé álljunk, kihez tartozzunk, amikor ezt magunktól is el tudjuk dönteni?! Miért írhatja felül a saját érzéseinket bárki? Miért a hibást keressük mindenben és miért nem inkább azt tesszük szóvá, ami tetszik?!
Tavaly karácsonykor egy nagyon kedves nézőnktől kaptunk egy csomagot. A doboz olyan fogalmakkal volt megtöltve, mint a kedvesség és figyelmesség, de volt valami, ami mind közül kiemelkedett. Ezt a fogalmat nem tudnánk megnevezni, mert annyira sok mindent takar, hogy nincs rá megfelelő szó, de mindenképpen szerettünk volna írásban is említést tenni róla, mert nagyon sokat jelent nekünk. Az eszmei értéket észre kell venni és nem szabad elmenni mellette szó nélkül, mert ez teszi szebbé a világot! Hogy mi az az eszmei érték?!
Adri: Gyermekkoromban színházban láttam a Padlás c. musical-t a szüleimmel. Sokáig nem értettem, miről szól a darab. Csak sokkal később, felnőttként értettem meg, hogy mit kaptam ezzel a szüleimtől, és nem utolsósorban az alkotóktól. A dalokat a mai napig kívülről fújom, mert nekünk CD-n is megvolt a Padlás. De a Padlás nem egy CD és nem egy tárgy. Nem csak egy belépő és nem csak egy színdarab. A Padlás egy olyan üzenet, amit csak felnőttként értünk meg. Akkortól kezdve, amikor a nagymama már nem készít szilvásgombócot...
A nagyszülők szintén a legértékesebb fogalmakat tanították meg nekünk. Amikor a szeretet nap mint nap dolgozni ment, ők mindig ott voltak velünk, mint a korlátlan idővel rendelkező bölcs és végtelen szeretet. Sütit sütöttek, vagy épp tollaslabdáztak velünk, így értettük meg, hogy valójában mit jelent a család. Ezt a példát követjük mi is. Ha már a szüleinkkel nem tölthettünk elég időt gyerekkorunkban, felnőttkorunkban kettőnk között ez lett a legfontosabb számunkra. Az együtt töltött idő.
Thomas: Azelőtt sokkal kevesebb időt szántam a beszélgetésre, de rájöttem, hogy sok mindenre jelent megoldást, ha a kommunikáció nem egyoldalú. Ez csak hozzáállás kérdése.
Sok minden van a világon, amiben nem mindenkinek lehet része, de mindannyiunknak tudnunk kell szavak nélkül is kommunikálni. Magunk között képesek vagyunk erre, de sajnos mi emberek eltávolodtunk egymástól, és a szeretteinken, a családon kívül gyakori, hogy nem értjük egymás nyelvét. Folyamatosak a félreértések, a tájékozatlanság, az ebből eredő győlölet és rosszindulat.
Az a kommunikáció, amire szükségünk lenne, teljesen más érzésekre támaszkodik. Olyan érzésekre, amelyeket a hozzánk közeli emberektől tanultunk. Pusztán a szimpátia, vagy a saját jó érzésünkből beszélgetni és cselekedni mindenféle hátsó szándék, érdek és haszon nélkül ma már rendkívül ritka dolog. Hát ezt tartalmazta az említett csomag. Szavak nélküli üzenetet. Röviden az SZ betűs szót.
A csomagban rengeteg finomság mellett két „mesélő bögre” volt, amit Tünde annak ellenére készített nekünk, hogy nem rendelkezett korlátlan szabadidővel, mint a nagyszüleink. Ilyen bögrécskéket Tünde már nem készít, de túl sok alapanyaga maradt meg a jószándékból és figyelmességből, ezért „összegyúrt” belőle nekünk egy nagyon szép, szívhez szóló ajándékot, amire csak olyanok képesek, akik értenek a sorok között és tudják, mi az SZ betűs szó…
Nagyon szépen köszönjük Tünde! ♥