Hosszú szerelem volt ez, de véget ért. A rock alapozta meg és a heavy metal táplálta. Több, mint 20 évig tartott. Korábban már láttuk egymást, de valójában a Sing Sing sörkertben ismerkedtünk meg. Akkor nyíltunk meg igazán egymás felé, akkor akartuk egymást minél gyakrabban. Valamelyest együtt nőttünk fel. Kamaszkorunk legszebb éveit töltöttünk együtt, egészen a felnőtt korig kitartottunk egymás mellett, de 2019-ben szakítottál velünk…
Az utóbbi időben már sokkal kisebb volt az érdeklődésünk egymás felé, ami részben valószínűleg a pletykáknak is köszönhető. Mi még emlékszünk a felhőtlen időkre, amikor épületed falai között vágni lehetett a füstöt, amikor Akela dedikálás volt a férfi WC-ben, vagy amikor a Sörkert záró eseményén egyként énekeltük az „Éjféli harangot”. Emlékszünk a Kapocsosokra, a sok ismeretlen ismerősre, akiket csak látásból ismertünk, mégis mintha régi cimboráink lettek volna…
Kedves #PeCsa! Köszönjük azt a sok szép eseményt, amivel még szebbé és színesebbé tetted a fiatalkorunkat! Olyan családiassá és biztonságossá, amit csak azok tudnak, akik a kilencvenes években a PeCsába jártak a koncertekre. Emléked örökre a szívünkbe zártuk és soha nem fogunk elfelejteni! =)
A PeCsa emlékére (Hallgasd meg, link lejjebb!):
„Hogy mondjam el, csak így magunk között
Hogy hullik szét a lánc ami összeköt
Már nem futok hozzád, hogyha bánt, ami bánt
Már nem te adsz erőt, hogyha kell…”