Nagyon örültünk annak a pár maréknyi földnek, ami meleg takaróként védelmezte a benne megbúvó fehér ibolyát, gyöngyvirágot és jácintot. Félő volt, hogy a Balaton mellől hozott virágok nem szeretnek itt lenni a minimális öntözésű kertben, de elültettük őket és bíztunk a természetben.
Ami a kertészkedést illeti, eredetileg nem gondolkodtunk virágokban, egyelőre a gyümölcsfákkal és a zöldségekkel próbálunk zöldágra vergődni. A nagymamának ültetett frézia volt az egyetlen, amivel próbálkoztunk eddig, ill. nemrég rendeltünk pár darab gyöngyvirágot és hibiszkuszt, pont mielőtt Ferinél jártunk.
Virágok közül jelenleg csak az alábbi néhány mediterrán növényt szeretnénk: az angyaltrombitát, a futó loncot, a hibiszkuszt és a murvafürtöt. Inkább az illatokban gondolkodunk, mint az esztétikában, a az angyaltrombitára, a loncra és a hibiszkuszra is elsősorban ezért esett a választásunk.
Egyedül a murvafürt a kakukktojás, őt nem az illatásért, hanem „azért az érzésért” szeretnénk nevelgetni és van egy sárga színű rózsa is, aminek a fajtáját még nem sikerült megfejtenünk, de a nagymamához menet mindig megcsap az illata a parkban. (Esetleg ha valaki ismer nagyon erős illatú sárga rózsát, lécci írja meg! Köszi!)
Most viszont, hogy kaptunk néhány virágot, a szerény kezdetek ellenére telhetetlenek lettünk és azt szeretnénk, ha ezek a virágok nagyon durván megszállnák a kertet! Minden legyen színes és illatos és szaporodjon és sokasodjon, mert ez az élet, nem az aszfalt!
Ha az összes épület összedőlne, a növények akkor is megtalálnák az útjukat és élni akarnának, de ha a növények megszűnnének a földön, az élet is megszűnne. Mindenkié…