Mindenkinek mást jelent a #Karácsony. Ez az ünnep egy nyughatatlannak tűnő, lila ködbe burkolózó utcai rajzás, ami minden év decemberében a fenyőfa illatára és fényére kiéhezve keres magának otthont. A zöld fenyőt körbeülők békés társaságában a karácsony végre téli álomra hajthatja a fejét, hogy a jövő évi rajzáskor újult erővel kezdődhessen minden elölről.
De bármilyen szépen hangzik is mindez, a rajzás egy verseny. Versenyfutás az idővel, megfeleléskényszer, stressz és összességében egy megmérettetés, hogy vajon eleget tudunk-e tenni mindenki vágyainak és igényeinek. A versenyeknek ára van. Sokan megsérülnek, kudarcot vallanak, kiesnek a játékból, de legalábbis előnyt veszítenek.
A versenyszellem sajnos türelmetlenné, ingerültté, mitöbb rosszindulatúvá teszi az embereket. Mindenki azt szeretné, ha ő lenne a kiválasztott és a karácsony az ő otthonának békéjét hozza el. Ezért a zember bármire hajlandó. Félrelök, félreinformál, veszekszik és hazudik is akár. A karácsony nem szereti a hazúg embereket, hisz mindvégig a számára megfelelő, a békét megteremtő otthont keresi, ahol megpihenhet.
Mindannyian tudjuk, hogy nem létezik a télapó, a karácsonyban mégis mindenki hinni akar. Csakhogy a karácsony mi magunk vagyunk! Ha mindent megteszünk azért, hogy a másik eltaposásával nyerjünk versenyt, a karácsony a „veszteseknél” fog otthonra lelni. De vajon tényleg ők ennek az ünnepnek a vesztesei?!