Jönnek az év végi ünnepek. Ilyenkor a zember átmegy mókusba és megpróbál raktározni arra az 1-2 fenyőillatú, gondtalan hétre, amire évente egyszer sor kerül és amire mindenki annyira készül. Számunkra a karácsony nem áll többől, mint a mókusoknál. Beszerezzük a szükséges élelmiszert, egy gyökeres fenyőfát, amit később kiültetünk a kertbe, felszereljük az izzósort a fára és/vagy a falra és karácsonyi filmeket nézünk.
Régebben a fővárosban végigjártuk a plázákat az ajándékvásárlás céljából, aztán idővel rájöttünk, hogy semmi értelme. Ha valakinek valamit adni szeretnénk, ahhoz nem kell karácsony, mert az szívből jön, nem naptárból. Karácsonykor az együtt töltött idő és a nyugalom, a gondtalanság a fontos. Az, hogy ne fázzunk, hogy legyen bőséggel mit ennünk és türelemmel legyünk egymás felé.
Persze lehetne nekünk is más karácsonyunk, de amikor megváltoznak az anyagi körülményeid, a pénz fogalma is átértékelődik számodra. Már nem tudunk minden csillámpónis vacakot megvenni mint régen, mert nem attól fogjuk jól érezni magunkat. A legnagyobb ajándék a közös céljaink közös elérése
akkor is, ha nem lesz szaloncukor a fán, akkor is, ha nem lesz ajándék a fa alatt és akkor is, ha esetleg nem is lesz karácsonyfánk…