Ahogy az várható volt, a kis újdonsütik elhagyták a bázist. Sajnos rossz időpontot választottak, egy kutya állta az útjukat…
Habár a macska család néhány napja itt hagyott minket, nem mentek messzire. Olyan helyre költöztek, ahol szívesen fogadták valamennyiüket. Két teljes napot töltöttek a szomszédban, amikor az új bázisra átmenetileg egy kutya érkezett. Így történt, hogy a sors visszaterelte a kicsiket hozzánk.
Az eb érkezése a mamát olyan váratlanul érte, hogy ijedtében a fa tetején kötött ki. A kiscicák visszakerültek hozzánk, másnap reggel pedig minden ott folytatódott, ahol két nappal azelőtt befejeződött. Gülüke azonban sajnos nincs már velünk. Az alábbi felvétel után egy reggel holtan találtuk őt a kicsik alvóhelyén.
Teltek múltak a napok és a cicák mindegyike már vadászik. Voltak már szomszédolni itt-ott, de aludni mindig visszatérnek. Ugyanez a folyamat néhány éve is lezajlott, Töpszli és a többiek ugyanígy felnőttek és kirepültek, ezért arra számítunk, hogy nem fog ez másképp történni most sem.
Számunkra továbbra is a csodával egyenértékű az az anyaösztön, amivel a mama cica Íti neveli a kölykeit. Hogy mivel etette őket, azt itt már mutattuk. Ezen kívül nap mint nap láttuk, ahogy feltétel nélkül ápolja és tisztogatja, valamint edzésben tartja őket. A sok hancúr, fogócska és bújócska ideje alatt megerősödnek és felkészülnek a nagy betűs életre és a felnőttkorra, ami sajnos már közel sem ilyen felhőtlen…
Neked volt már alkalmad kívülről szemlélni valamilyen állat felcseperedését? Ha van hasonló sztorid egy madárfiókáról, vagy bármi másról, írd meg nekünk kommentben!