Ha nem tudnánk, hogy vakond, azt hinnénk, hogy egy odaégett, dagi virsli falatka gurul a kertben idétlenül billegve jobbra-balra. De mivel tudjuk, hogy ő egy cuki vakond, ezért azt is tudjuk, hogy laza talajt keresett, ahol elbújhat előlünk. Nálunk nincs vakondriasztó a kertben, a vakondriasztók ezek szerint mi vagyunk! =D
Szerencsére a kertben a talaj egyre jobb, hisz folyamatosan dolgozunk rajta. Felhasználjuk a leveleket, a faágakat, a komposztot, de még a 100 éves kanapéból nyert szalmát is. A szalma hosszú ideje kallódik a kertben ebből a célból, idén már biztosan fel fogjuk használni. Eddig mindig csak átpakoltuk máshová, meg kerülgettük.
A szalmakupac népszerű a kertben. Volt amikor Töpszli aludt benne, az első bébi gyík is ide menekült előlünk. Most a vakond találta meg a „vakondmetro” bejáratát. Tudtuk hogy bliccel, de nem álltuk útját, hadd lubickoljon odalent, mielőtt a macskák megint erre járnak. Aztán van még valami, amire jó ez a szalma! Lehet belőle „szalmaegeret” csinálni! =D