Felszabadító érzés amikor bármikor bármerre elindulhatsz, mindenhol otthon érzed magad. Ehhez csupán bringára kell pattanni és lejebb kell adni az igényeinkből.
Európán kívül még nem jártunk, de több országban voltunk már városnézőben, és tengerparton is. Ez utóbbiak közül a görög tengerpart volt a kedvencünk, de mindenhol jól éreztük magunkat, ha esett, a fújt. A legnagyobb álmunk egy lakókocsival bejárni a világot; de ez jogosítvány nélkül elég nehéz lenne, így valószínűleg ez csak álom marad…
Idén – már vidékiként – egész más tapasztalatokkal, más igényekkel mentünk nyaralni, mint eddig,bár talán eddig sem voltak nagy igényeink. Az alap követelmény mindig csupán az volt, hogy jól érezhessük magunkat együtt, valami idegen helyen.
Lakókocsiban a Balaton partján
Ezúttal országhatáron belül, a Balaton partján kaptunk szállást, Alsóörsön, a Riviéra Kempingben, egy lakókonténerben! De mondhatnánk azt is, hogy lakókocsiban, mert a kettő belülről szerintem majdnem ugyanaz, hiszen szűk kis folyosó választja el egymástól a hat személyes szállás felnőtt és gyermek „lakosztályát”.
A lakókocsiban a fa bútorok egyszerűsége engem teljesen lenyűgözött! Mivel lakókocsiról beszélünk, ezért a szálláshelyek mérete korlátozott; a helyiség adott, amikor azokat berendezik. Nincs lehetőség bővítésre, ezért azzal a szűk hellyel kell gazdálkodni, ami van. A lakókocsi, amiben mi voltunk, tökéletesen megoldotta a problémát. Minden apró zúg be van építve, így a szűk helyiségekben minden praktikusan és kényelmesen elpakolható. Ugyanakkor a fekvőhelyek nagyok és kényelmesek, így semminek nem szenvedtük hiányát.
A tér ugyanakkor szűkös, a lakókocsi belső tere megpróbál „ránehezedni” az emberre, de én úgy gondolom, hogy a lakókocsis nyaralás lényege az, hogy a minimális időt töltsük el benne, hisz amikor épp nem vagyunk távol tőle, akkor sem kötelező odabent lenni, mint szürke hétköznapjainkban, amikor otthonunk falai nap mint nap „ránktelepednek”.
A konyha minimális, de semmivel sem kevesebb, mint amire szükség van egy hét alatt. Nekünk itt, a vidéki házban most kevesebb lehetőségünk van, mint a balatoni lakókocsiban volt, pedig nem beszélhetünk luxus lakókocsiról. A TV és a klíma volt a csúcs, de azért egy mikrohullámú sütő is jól jönne olykor…
A lakókocsi előtt egy előtető adta meg a kellő árnyékot a reggelihez, és a kinti étkezésekhez. A klímát én először túlzásnak hittem, de szükség volt rá, hisz a konténer fémből van, és hamar felmelegszik benne a levegő. Emlékszem, napközben a sátor is pokoli tud lenni a kánikulában…
Szóval sosem vágytunk olyanfajta elszállásolásra, ahol a seggünk alá tolják a háziak az éttermi széket, és vigyázni kell, nehogy lekávézzuk a fehér abroszt. Szeretünk szabadon élni, szeretjük a természetet, és a sátrazást, most végre belekóstolhattunk a lakókocsis nyaralás feelingbe is. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, az alsóörsi kempingben részben teljesült egy álmunk, hisz végre kipróbálhattuk, milyen lakókocsiban nyaralni.
Probléma a lakókocsis nyaralással
Az egyetlen problémánk a lakókocsis nyaralással, hogy a lakókocsi nem gurul. Erre remek megoldás, ha magaddal viszed a bringád, így a környéket ésszerű határok között be tudod járni. Mivel mi Alsóörsön voltunk, ezért a Balaton északi partján kóvályogtunk két keréken. Ha nincs bringád, az se gáz, mert a közelben több kölcsönző is rendelkezésedre áll! 🙂
A Balaton ma már kerékpárúton körbe biciklizhető. A legendás Balatoni körút összesen 204 km. Ebből mi kb. 50 km-t tettünk meg összesen. A két legtávolabbi pont, ahová eljutottunk: észak felé Balatonalmádi volt (itt nem volt különösebb látnivaló), ill. dél felé Tihany. Tihanyig Paloznak, Csopak és Balatonfüred településeket érintettük, így a kis távolságok ellenére viszonylag sok mindent láttunk.
A környéket biciklivel fedeztük fel
Csopakon sajnos a kertmozinak már csak a nyomát láttuk, de ittunk a Szent László forrás savanyúvízéből. Megnéztük a „mezítlábas gyaloglót” és a madárlest a csillagvártával a strandbejárat mellett. Itt van egy szép díszkút is.
Balatonfüreden nagyon szép a parti sétány, ami a bicikliút mellett épült. Itt van vízesés is, és egy 1954-ben felborult hajó (Pajtás) áldozatainak emlékére felállított emlékmű. Füreden mi elsősorban a görög falut szerettük volna megnézni, mert az a hír járja, hogy az idő nem kíméli, és kezd tönkre menni. Régóta szerettünk volna eljutni oda, most végre lehetőségünk nyílt rá.
Tihanyban egyebek mellett kíváncsiak voltunk a „Levendula szedd magad” program helyszínére, amiről júniusban sajnos lemaradtunk. Tudva azt, hogy a levendula szeptemberben is virágzik, reméltük, hogy lila színbe borulva találjuk a helyszínt, megkerestük a levendulaültetvényt. A levendulás területe sokkal kisebb volt, mint amire számítottunk, és nem virágzott minden virága, de azért jó érzéssel töltött el, hogy eljutottunk a célunkhoz.
Bár a tihanyi dombra felmentünk, a helyi portékákat megnéztük a kirakatokban, a Tihanyi Apátságot csak messziről láttuk, és a Visszhang-domb is kimaradt. Beértük a Tihany-révvel, az újdonságnak számító világító kerékpárúttal (ami egyébként magyar találmány!), és a levendula ültetvény illatos látványával.
Alsóörs a fent leírtakkal nagyon sokat adott nekünk, és még jobban megerősítette bennünk azt, hogy továbbra is függetlenek akarjunk maradni. Nagyon szép hely, csak azt sajnáljuk, hogy nem jártunk be még többet a Balaton környékéből. Szeretnénk visszamenni, és megtenni a teljes bringakörutat. Szerintem a kemping vendégei között is meg fogunk még fordulni!