A szállásunktól a bácsikák törzshelyéig #Livadi meredek utcáin keresztül vezetett az út. Az utolsó utcát is elhagyva meredek lépcső következett, amit előttünk a nyolcvan-kilencven éves papókák tettek meg. Ők minden nap megteszik ezt az utat, hogy baráti társaságukkal közösen tekinthessenek le Livadi háztetőire és a házaikat uraló Olümposz hegycsúcsára.
Az elegáns bácsikák szinte kivétel nélkül egykori munkaeszközüket, a pásztorbotot használják sétapálcaként és majd mindenkinek ott lapul a zsebében a rózsafüzérhez hasonlító, de vallástól független „komboloi”, amit unaloműzésképpen babrálnak szabadidejükben. A helyi kávézókban és Livadi sétálóutcájában is gyakran hallani, amint itt-ott komboloit babrálnak.
Egy életen át tartó barátságra a mai zárkózott és számítógép előtt ülő fiatalok már aligha tehetnek szert, de a kisfilmben szereplő bácsiknak megadatott ez a lehetőség. Legyen ez intő példa nekünk is! Biztos nekik is megvannak a maguk problémáik, de a hegyi levegőtől, a mindennapos mozgástól és a társasági élettől látványosan jól érzik magukat a görög papókák.
Az is elgondolkodtató, hogy egy másik alkalommal történt beszélgetésben egy filmben nem szereplő, 89 éves bácsi azt mondta, hogy a hosszú élet titka, az hogy keveset kell enni. Ezt a választ akkor furcsálltuk, hiszen egy amerikában élő, de ebből a faluból származó bácsi szavai voltak ezek, aki minden évben meglátogatja szülőfaluját.
Köszönjük szépen a bácsiknak, hogy engedtek minket „belekotnyeleskedni” egy kicsit a tanácsukba, mindannyiuknak jó egészséget kívánunk! A nem mindennapi élményért és a fordításért külön köszönet Kakány Ritának! =)