Odaadó kalácskészítés szívvel-lélekkel

Sok minden van az életben, amit rossz szájízzel, unottan csinálunk, mert muszáj. Valójában ma már szinte minden tevékenységünket elvárásból, megfelelésből és kötelezőségből csinálunk, nem azért, mert azt akarjuk csinálni. Igaz, ami igaz, az élet egy küzdelem, hiszen sorra döntéseket kell hoznunk, aminek következményei vannak.

A mi egyik ilyen döntésünk az volt, hogy a “civilizációtól” és az okoskodóktól távol próbálunk meg boldogulni saját tapasztalatainkból táplálkozva, de nem elzárkózva a segítőkész tanácsoktól. Ennek a döntésnek az egyik következménye, hogy minimálisra csökkentettük a lehetőségeinket, ezzel együtt a kiadásainkat is és búcsút intettünk a másoknak való megfelelésnek.

A valós problémák megoldására való törekvéssel sokkal hasznosabbnak érezzük magunkat, mint valaha. A legegyszerűbb példa: az egykor napi rutinszerűen megvásárolt kenyér itt nincs akkora választékban, mint a fővárosban. Az áru darabszáma is sokkal kevesebb, így amellett, hogy kilométereket kell gyalogolni (vagy biciklizni) érte, időben kell elindulni, különben a kenyér elfogy…

Ez történt velünk is, de ha nem is voltunk tisztában minden apró részleteivel az új körülményeknek, pár év távlatából megtanultuk, hogy mennek az új helyen, új körülmények között a dolgok. Vagyis hiába mentünk le a faluba, a kenyér elfogyott és nem sütnek vagy hoznak másikat. Mi viszont nem estünk kétségbe… =)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Pin It on Pinterest