A múlt és a jelen összegyurmázásából általános tapasztalatunkat szerettem volna megosztani veled a vendégségről. Régen nagyon féltem minden vendégségnek nevezett találkozástól, mert kényelmetlen volt nemet mondani a számomra idegen ételekre. Nem szerettem mások előtt enni, mert szorongtam, hogy akkor is meg kell ennem, ha nem ízlik és féltem, hogy piszkálni fognak, hogy egyek még.
Ma már jobb a helyzet, de az a tapasztalatom, hogy így vagy úgy, de valójában mindenkit érint szorongás és a megfeleléskényszer. Erre nagyon jó példa többek között az olyasfajta vendégfogadó, aki a tökéletességre törekedve saját szabadidejét korlátozza le azzal, hogy nem a vendéggel tölti az idejét, hanem a túlzott előkészületekkel.
Szerencsére ilyenben már rég nem volt részünk, de vannak rossz emlékeink. Gyakran fordult elő, hogy egyik-másik vendégfogadónk túlvállalta magát és ahelyett, hogy velünk töltötte volna az idejét, végig azon idegeskedett, hogy minden jó legyen. Tölts el társaságban minden idődet, amit csak tudsz! Minden más csak körítés! =)