Korábban megmutattuk a sárgabarackfát, amit kiszáradás miatt kivágtunk. Azt is megmutattuk, hogy a vadhajtását átültettük és idén először nőni kezdett rajta a termés. Most azt szeretnénk feljegyezni, hogy milyen volt a termés?!
Nagy tanulság ez nekünk, hiszen az interneten zömében mindenki azt állítja, hogy gyümölcsfához csak boltban juthatsz, de legalábbis oltani kell a fát. Annak idején, amikor az ember nem játszotta a mindenhatót, a természet magától született meg: fák és bokrok nőttek a szabad ég alatt, amelyek maguktól termést hoztak. A baj ott kezdődött, hogy az ember már nem csak megette az adagját, hanem begyűjtötte a termést. A birtoklás meghozta az irigységet, az irigység a kapzsiságot, a türelmetlenséget, a lopást és még sorolhatnánk. Érthetetlen, hiszen bőség volt, jutott mindenkinek. Mégis „munka” címén birtokolni akartunk, mondván: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!”
Ezért a barackfáért mindössze annyit tettünk, amit a természet is megtett volna. Az anyafának a vadhajtását hagytuk megnőni. Igaz, kiástuk és odébb ültettük, de nem permeteztük, nem tápszereztük, csak a szó szoros értelmében hagytuk élni. Nem akarunk pálinkát főzni, nem akarunk ültetvényt, csak egy kis barackot a kert többi gyümölcse mellett. Ez nem megy egyik napról a másikra, de ha hagyjuk megnőni a fákat, észre sem vesszük, amint eltelik az a 2-3 év, hiszen ha hagyod, hogy magától történjenek a dolgok, minden fa és minden növény egymástól független időben kezd el nőni, a természetnek nincsenek korlátai, vagy kerítései, viszont mindig tele van a határidőnaplója.
Az egyik évben az egyik ajándékoz meg bennünket a gyümölcsével, a másik évben a másikon jelenik meg az első termés. Nem beszélve az árnyékról, ami minden egyes fának további előnye, főleg az utóbbi években tapasztalt nyári hőségekben…