Pestről jött embernek fogalma sincsen a kapálásról, hiszen a parkettát és a padlószőnyeget nem érdemes vele felforgatni. Ezért amikor először fogtunk ásót és kapát a kezünkbe, némi magyarázatra szorult, hogy miért ilyen óriásiak ezek az evőeszközök.
Először tehát némi felvilágosítás után mély fájdalommal vettük tudomásul, hogy kajálás helyett kapálás következik. Kezünkbe vettük őket, majd kishíján felborultunk a súlyától, de mivel kemények vagyunk és mert valójában csak a gyengébbik nem találkozott először ezekkel a nem evőeszközökkel, ezért akadt némi segítség.
A kapálás poros és kevésbé hatékony lehetőségét hamar lecseréltük az ásásra, mivel az ásó látványosabb tevékenységnek bizonyult. A föld később meghálálta a gondoskodást, hiszen sokkal kevesebb gyom nőtt. A földből kiforgatott cserebogarakat Töpszli fogyasztotta el jóízűen, így azok már nem fogják tönkretenni a gyümölcsfákat.
Egy szóval: ásni könnyebb és jobb! Hamarosan ismét ezt fogjuk tenni…