Mit jelent számodra a karácsony? Várod még, vagy már csak a stresszt jelenti ünnepi körítésben?! Szeretnéd még, vagy már annyira utálod, hogy hallani se akarsz róla? Bármi is a válaszod, válaszd a tökéletlen karácsonyt és az ünnep sokkal szebb lesz, mint valaha!
Karácsony a panelben
Gyerekkorunkban a panelben még voltak nyugodt karácsonyaink, mert mindkét lakótelepi élet, ahol gyerekkorunkban laktunk, egyfajta elszigeteltséggel járt. A társasházak (akár panel, akár nem) egyrészről összezárta a lakókat, másrészről viszont hagyott némi magánéletet az embernek. Ellentmondásnak tűnik, de a panellakók élete nagyon hasonlóan működött, mint a falu. Az akkori karácsonyaink békésen teltek el, decemberben esett a hó és minden elcsendesedett ahhoz, hogy a kisgyerekes családok a négy fal között nyugodtan ünnepeljenek.
A belvárosba költözve közelebb kerültünk a tűzhöz és egy új világ nyílt meg előttünk mind a hétköznapokat, mind a karácsonyt illetően. Thomas ezt a gyökeres változást egyszer már megélhette nagyban, hiszen számára Magyarország olyan volt, mintha a Mikulás puttonyába került volna. A belvárosi nyüzsgést viszont már együtt éltük meg. Nagyon hasonló előzményekből kerültünk át Budapest csillogó városközpontjába, ahol a megszámlálhatalan lehetőség és a fények mintha már vártak volna minket…
Karácsony a belvárosban
Nagyon kedves emlék, hogy a házak ablakaiban számolni lehetett a karácsonyfákat. Erre a lakótelepen csak akkor volt lehetőségünk, amikor meglátogattuk például a nagyszülőket, vagy valamiért bementünk a városba. A belvárosban ha nem akarsz tudomást venni a karácsonyról, a főutak és a közterek díszvilágítása és karácsonyi vásárai akkor is emlékeztetnek rá.
A hétköznapokban is minden adott, a fizetésedből semmit sem lehetetlen elérni, nincs teljesíthetetlen kérés. Karácsonykor még a közlekedési lámpák és az autók fényszórói is karácsonyiak. A sült gesztenye, a forralt bor és a kürtőskalács illata teljesen megbolondítják a környéket és ilyenkor az egész várost az otthonodnak érzed.
Nem úgy, mint a bevásárlóközpontokat és a hipermarketeket, ahol órákat állsz sorban és mindenki attól ideges, hogy lecsúszik az általa elképzelt tökéletes nagy napról. Az egész ünnepi felhajtás a hétköznapi megfelelési kényszer csúcsa, csak itt a családnak akarsz megfelelni, nem a főnöködnek. Volt idő, amikor plázából plázába rohangáltunk valami haszontalan ajándékért, de a várva várt öröm soha nem jött el…
A karácsonyi vásárokban minden évben ugyanazt járod végig, ami egy idő után unalmas. A „karácsonyi pláza dalok” az ember könyökén jönnek ki, ajándékot pedig már rég nem tudsz venni senkinek, mert a karácsonyi ajándék ma már kiszámítható: ha nem kütyüt talál az ember a csomagjában, csalódott lesz. Hol vannak a régi karácsonyi meglepetések, amikor még azért izgulhattunk, vajon mi van a csomagunkban?!
Az utóbbi években mi már úgy belefásultunk a tökéletes karácsony szemfényvesztésébe, hogy leszoktunk az ajándékozásról. A karácsonyi vásárokba sem vásárolni mentünk, hanem az élményért. Így a karácsony számunkra meg tudott maradni annak, aminek mi szerettük volna.
Karácsony falun (külterületen)
Itt minden évben elkerül minket a tökéletesnek hitt karácsony. Az első vidéki karácsonyunkon lélekben már Beigli műtétjére készültünk. Akkor ő volt a legfontosabb, minden rezzenését figyelnünk kellett. Ő is a pesti termosztáthoz szokott, de itt nem volt ellenére, ha takaróval betakartuk. Minden éjszaka úgy feküdtünk le, hogy lehet, hogy reggel már csak ketten leszünk. Végül a műtét után pár hónappal változott csillaggá…
A következő években szembesültünk azzal, hogy milyen más falun a karácsony. Elmentünk karácsonyi fényeket keresni, de nem igazán voltak karácsonyi fények. Kerestük a fenyőfa vásárlás lehetőségét, de akkor még nem volt ennyire elterjedve a házhozszállítás, keresni kellett az olyan fatermelőket, akik házhoz szállítanak. Egyik évben át is vertek minket, nem hozták ki a megrendelt fenyőfát. Erre is megtaláltuk a megoldást, nem maradtunk karácsonyfa nélkül!
Teltek múltak az évek, 2022-ben a hetedik éve, hogy vidékiek vagyunk. A vidéki (külterületi) élet egy dologra biztosan megtanított: elfogadni azt, hogy tökéletes nem létezik. A tökéletesség valójában maga a nyugalom. Ha ez nincs, akkor nincs az az igyekezet, drága ajándék, vagy bármi más, ami képes neked azt nyújtani, amire vágysz!
Idén már nem is kerestük a karácsonyfát, mert rájöttünk, hogy mit keresünk a karácsonyban. Azt az érzést, ami végigkísérte az ember gyerekkorát: a saját nyugalmunkat, ami mindennél többet ér! Lehet, hogy mennyezetig érő karácsonyfánk már soha nem lesz, lehet, hogy plüssmacit sem kapunk többé karácsonyra, de boldogok vagyunk, mert rájöttünk, hogy mire van szükségünk…