Amióta együtt élünk, gyorsfagyasztott péksüteményt nem vettünk még soha. Nagyon régen Pesten rendszeres volt a pizzarendelés (meg is volt a következménye!) és előfordult, hogy mirelit pizzát, sültkrumplit és fasírtféléket vettünk, de az idő múlásával egyre kevesebb volt a fagyasztott kaja az életünkben. Pesten, ahol csapból folyt a víz, mindig azt hittük, hogy nincs időnk. Most igazán megtudtuk, hogy milyen, amikor valakinek nincs ideje, hiszen a víz behordás is idő.
Most az önkéntes karantén miatt rávett a kényszer, hogy csupa ilyet vegyünk a nehéz időszak megkönnyítésére, ezek egyikét kóstoltuk meg egy vacsora gyanánt. Nem ez volt életünk legkiadósabb vacsorája, de a semminél és a koronavírusnál jobb volt. Ebben a helyzetben nagyon jó megoldásnak ígérkezik a fagyasztott készétel, mert minden felszabadult időnket így a kerti munkába fektethetjük.
Persze a dolgok soha nem zökkenőmentesek. Hiába az a kis felszabadult idő, Thomas elveszítette a munkáját, ezért – bár idén sok tervünk volt a kertben,- mindez várat magára. Jelenleg nem túl jók a kilátásaink. Ha pár napon belül nem esik az eső, elfogynak a tartalékaink és a jelenlegi növényeinket egyáltalán nem fogjuk tudni locsolni. Szóval csak majszoljuk a grisszinit és várjuk a zesőt, hogy többé ne legyen szükségünk fagyasztott termékekre.
Néha belefér egy kis lazulás, de mi rendszeresen nem akarunk előre elkészített ételeket enni, csak alkalmanként. Most indokoltnak éreztük…