Vadászlesen valahol az Isten háta mögött

Volt egy kis vitánk, amit sétával oldottunk meg. A környékbeli természetet még nem igazán sikerült felfedeznünk, ezért nagyjából mindegy volt, hogy merre indulunk, van bőven felfedezni való! Amikor új területet fedezel fel a világból, teljesen mindegy, hogy hol és milyen környékről van szó, az újdonság varázsa olyan energiákkal tölt fel, hogy az leírhatatlan!

Tündéri kőházikókat láttunk az utunk során, amik többsége teljesen magányosan áll a szántóföldek szélén kerítés és minden egyéb nélkül. Egyik sem lakóépület, valószínűleg csak gazdasági épületként, avagy hétvégi telekként használják őket. Számunkra felfoghatatlan, hogy amíg ilyen gyönyörű környezetben lehetne embereknek az otthona, miért ragaszkodnak a zsúfolt belvárosokhoz, ahonnan kijárnak ide?!

Nem láttunk semmi természetfelettit, mégis varázslatos hatással voltak ránk a látottak, mert hihetetlen, hogy milyen gyönyörű a természet a maga „egyszerű” valójában. A kék égbolt alatt zöld és barna, szemet simogató ívek váltakoznak, szinte hipnotizálnak, csak nagyon ritkán, a háromszög háztetőkön akad meg a zember szeme, amik táncra perdítik a zember fantáziáját…

A lemenő nap fényében, amikor hazafelé tartottunk, több őzet is láttunk. Semmivel nem ér fel az a csend és nyugalom, amit egy ilyen kirándulás, egy ilyen környezet adhat a feszített tempójú munka és a hétköznapi nehézségek után!

A zemberek miért nem tudnak arról, hogy ilyen környezetben is lehet élni?!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .