2015. július 8-án óriási vihar söpört végig az országon. Először azt hittük, hogy vidéken ilyen egy vihar. Csak később derült ki, hogy a vihar az egész országban károkat okozott.
Budapesten 2006. augusztus 20-án éltük meg az első komolyabb vihart. Ezen a napon több ember is életét vesztette a viharban és nagyon sokan megsérültek. Természetesen óvatosságra intett az eset, de saját tapasztalatunk az volt, hogy a tragédia nagyságát elsősorban a pánik okozta. Nem mindennapi vihar volt, de a mi véleményünk szerint a sikítozó embertömeg és a fejetlen menekülés sokkal ijesztőbb volt, mint maga a vihar.
Ekkor a zivatar szó fogalma új értelmet nyert, de ennek ellenére augusztus 20-án a rá következő évben is kimentünk a rakpartra. Ezúttal nem volt tömeg, de az időjárás közel megismételte önmagát. Viharos szél és eső volt ekkor is. Egy maroknyi esőkabátba bújt ember volt csak kint a tüzijáték reményében, akikkel az Erzsébet-híd alatt kuporogtunk, akárcsak a pingvinek a hóvihar idején.
A történtek után komolyan vettük az előrejelzéseket és tudtuk, ez a vihar nem az utolsó volt. Valami megváltozott és soha többé nem lesz olyan, mint volt. Az abnormális, hogy a belvárosban a házak falai között járni olyan, mintha mikrohullámú sütőben lennél! Az is abnormális, hogy fullad az ember a hőségtől. Azelőtt ilyen soha nem volt, most meg minden nyár ilyen…
Ekkortól fogva már volt némi tartás bennünk a viharoktól, de ami néhány évvel ezután történt, azt álmunkban se gondoltuk volna…
Azt se gondoltuk volna, hogy valaha vidéken fogunk élni, de ez a nap is eljött. Mindössze egy hónapja voltunk vidékiek, amikor 2015. július 8-án megéltük életünk eddigi legnagyobb és legborzalmasabb viharát. Ez az a vihar volt, ami az egész országra lecsapott…