Kategória: Budapest

2015-ig közel húsz évig éltünk együtt Budapest belvárosában. Először egy gazdagréti lakásban, azután Ferencvárosban. Mindketten panelban nőttünk fel, ismerkedésünkkel egyidőben költöztünk a belvárosba. A panel a magasabb épületek ellenére nem egy belváros, a sokszintes lakóépületek szellősebbek és a környéken a zöldterület is jóval több volt, mint a IX. kerületben. Talán ez lehet az oka, talán valami más, de mindig is szerettük a természetet.

A belvárosi életünket egy fekete törpeuszkárral kezdtük meg. Blacky akkor már öregecske volt és nem sokkal a költözés után a csillagok közé utazott. Bár mi akkor nem szerettünk volna másik kutyát, nem sokkal ezután lépett be az életünkbe Beigli, egy beagle keverék kutyus. Beiglinek Budapest ugyanolyan társasági életet jelentett, mint nekünk. Vele zárt kutyafuttatókba jártunk, beagle találkozókat látogattunk meg és hatalmasakat sétáltunk. Szinte mindig kutyák között voltunk.

Ezzel átfedésben, de főleg ezt megelőzően mi is rengeteg buliban voltunk, mi is társasági életet éltünk. Rendszeresen jártunk a budapesti rock klubokba, (Riff-Röff, Wigwam, E-klub, Ráday, Pecsa, stb.) házibulikba, valamint mozikba, színházakba, biliárdozni és még sorolhatnánk. Maximálisan éltünk a Budapest adta lehetőségekkel: rendszeresen rendeltünk pizzát otthonra, jártuk a bevásárlóközpontokat, vettük sorban a ruhákat, hazafelé pedig gíroszt ettünk.

2010-ben elköltöztünk egy kerületen belüli másik bérlakásba. Természetesen Beigli is velünk jött. Nap mint nap a közeli Aldi, Lidl, CBA, Spar, vagy épp a Tesco valamelyikében vásároltuk meg a vacsorának valót, néha egy-egy gyorsétteremben ettünk. Mondhatjuk, hogy mindenünk megvolt, de elég volt! Budapest nagyon sok szép élménnyel tett gazdagabbá minket, de a jó mellet mindig akadt rossz is!

Bár soha nem voltunk gazdagok, autónk se volt soha, a jólét, amit más az átlagnak tart, számunkra dohányzást és elhízást hozott, ez pedig további problémákat generált. Bár egy ideje már otthonról dolgoztunk, a túlórák és a folyamatos megfeleléskényszer pánikrohamokat és idegösszeomlást eredményezett. Ennek tetejébe jött egy ritka betegség is az életünkbe és Beigli kutyánk is lebetegedett. Ez már túl sok volt ahhoz, hogy az előttünk álló lehetőségre nemet mondjunk.

A stressztől teljes budapesti hétköznapokból hátunk mögött hagyva a Dunapart közelségét, sőt egyáltalán a víz minden formáját, kiskutyánkkal egy mindentől több kilométerre épült hétvégi házba költöztünk vidékre, vállalva annak minden nehézségét. Weboldalunk azt mutatja be, hogyan boldogulunk pestiként vidéken. Az alábbiakban közös életünk budapesti emlékeit idézzük fel, a vidéki énünket a weboldal többi részén találod. Érezd jól magad velünk! =)