Annyiszor hangoztatjuk, hogy az élmények és a zene milyen fontos az ember életében. Hát most itt a konkrét példa erre. Két év teljes elszigeteltségben a pandémiát nyitó és záró buli, illetve a zene tartotta bennünk a lelket…
Nem először fordult elő, hogy egy zenekart koncerten szerettünk meg, most is ez történt. Egy videóklippel horogra akadtunk, majd egyenes út vezetett az első Lord Of The Lost koncertre. Akkor a Dürer Kertben láthattuk őket.
Ez még a pandémia előtt történt. Akkor már napi szinten olvasható volt a hírekben, hogy baj van. Hezitáltunk is, hogy vajon el merjünk-e menni a koncertre, de még messze nem ült rá a hétköznapjainkra a zegész, mint ezután. Emberek, akikkel annak idején együtt buliztunk, egymás torkának esnek félelmükben. Zenészek, hírességek, akikre egykor példaképként tekintettünk, mind-mind véleményt nyilvánítottak a kérdésben, mintha ők lennének az egyetlenek, akik majd jól megmondják a tutit. Szégyen! Köszönjük, mi ebből nem kérünk…
Bezárkóztunk a kis szigetünkre és szinte semmit sem tudva a világ mocskáról, madárcsicsergéstől hangos újabb két év telt el úgy, hogy nem mentünk se bulizni, se Budapestre. Ebben a zidőszakban csak a futárokra és a házhozszállításra támaszkodtunk. Nehéz volt, de végigcsináltuk és működött!
Az első nyár kegyetlenül “magányos” volt, de tudatosan a munkánkra fókuszálva ki lehetett bírni. Nem nyaraltunk, ahogy azelőtt minden évben és nem voltunk sehol. Senkivel nem találkoztunk. Se rokonokkal, sem a haverokkal. Ez ment egy egész éven át. Ha a kert nincs, nem tudom, hogy bírtuk volna…
A második évben már mindketten feszültebbek voltunk, hiszen még mindig nem tudtuk, mikor lesz végre vége. Milyen dátumba kapaszkodjunk, ami ennek az egésznek a végét jelenti? Kibe kapaszkodjunk, aki még hitelesen ki tudja mondani azt, hogy vége?! A családokban az idősebb korosztály mindig tudja mit kell tenni, de most egy családban sem volt ilyen kapaszkodó. Magunknak kellett döntést hozni és vállalni a felelősséget.
A harmadik év elején valami azt súgta, ez az év szenzációs lesz. Így is volt: még tavaly bejelentette a Lord Of The Lost, hogy ismét jönnek Budapestre, méghozzá az Iron Maiden előzenekaraként. Ez azt jelentette, hogy egy óriási arénában (Groupama Aréna) láthatjuk őket!! Erre a koncertre 2021-ben került volna sor, de a pandémia miatt elhalasztották… Nem is baj, mert akkor még tartottunk a vírustól…
Aztán eljött a nagy nap! Utazás Budapestre. Eredetileg csak a koncertre szerettünk volna menni, de az energiaszolgáltató írásban tájékoztatott arról, hogy 3 napig áramszünet lesz. Az otthoni munka hátránya, hogy áram nélkül nem tudunk dolgozni. Előnye viszont, hogy laptopunkat a hónunk alá csapva elméletileg bárhol tudunk dolgozni. Így történt, hogy egy héttel a koncert előtt utaztunk a fővárosba.
A problémamentes jövő kapuját ugyanannak a zenekarnak a koncertjével nyitottuk meg, mint akiknek a koncertje éltetett minket a pandémia kényszerítette elszigetelt 2 év alatt. Ez a nehéz időszak rengeteg leckét tartogatott nekünk. Felgyorsította és megkönnyítette az alkalmazkodást a saját magunk által választott, kissé szélsőséges életmódhoz.