Nincs víz a házban, mégis miénk a világ legnagyobb medencéje

Egy lavór víz benne lábakkal

Lassan jön a tavasz, nyomában a nyár és végre elővehetjük mi is a medencénket. Ezt mindig nagyon várjuk, mert a nagy nyári melegben mindenkinek jólesik a hűsítő…

Végre nem kell majd se fát rakni a tűzre, se áramot használni ahhoz, hogy melegvizünk legyen. Csak megcsapoljuk a ciszternát, kirakjuk a lavór vizet a napra és néhány órán belül áztathatjuk benne a lábunkat a gumikacsák között.

Adri: nagyszüleimmel sokszor csináltunk ilyet, már egész kicsi koromban is szerettem vízben pacsálni. Emlékszem a régi „Lux” tusfürdőre, amiből nagymamám mindig tett a lavorba, hogy jó illatú legyen. Akkor még csodának számítottak a tusfürdős flakonok és a színes kupakok, ezért a kiürült darabokat megkaptam játszani. Egyikből a másikba töltögettem a lavór vizét. Imádtam az így képződő színjátszó buborékokat, amelyek az ablakon beszűrődő napfénynek köszönhetően a szivárvány összes színét megmutatták nekem. Egy-egy apró buborék néha elszabadult. Kacsintott rám egyet a napfény az oldalán, aztán vagy eltűnt, vagy kipukkadt. Szerettem a hab puhaságát és illatát és általában a víz tapintását. Nagyszüleimmel sokat használtuk a lavórt lábvízhez is egy-egy fárasztóbb szabadban töltött nap után.
Habár sokat jártunk uszodába, az iskolai úszásoktatás sikertelen volt, a családi strandolások pedig nem kifejezetten az úszásról szóltak. Végül a nagypapámnak köszönhetem, hogy tudok úszni, ő tanított meg rá.

A pesti életünkben soha nem szenvedtünk hiányt a vízből. A belvárosban laktunk olyan lakásban, ahol be volt vezetve a víz. Többször is elköltöztünk, de minden lakásban volt víz és fürdőkád is.

A nyolcadik évünk elején az a tapasztalatunk, hogy pusztán esővízgyűjtéssel is lehet boldogulni a világban. Kicsit korlátozottabb a vízkészlet, de amire szükséges, arra elegendő. Szeretnénk azt hinni, hogy az embernek az egész világ az otthona, ahol végtelen számú medence a rendelkezésére áll. Ha képes vagy rá, hogy jólérezd magad a bőrödben, akkor megérted, hogy nem ezek a fontos kérdések az életben.

Thomas: én a tengerben tanultam meg úszni. Sosem szerettem a kiépített strandokat és a mesterséges vízpartokat. A természetes vízpartot sokkal jobban szeretem. Valószínűleg ennek az is oka, hogy gyerekkoromban inkább patakpartokra, vagy tópartokra jártam a családdal, nem csempézett medencékbe. A vizet én inkább meginni, fogyasztani szeretem.

A vidéki élet ma már egyáltalán nem a komfort nélküli házakról szól. Víz nagyjából mindenhol be van vezetve a házba, akár fúrt kút van a kertben, akár ciszterna. A mi helyzetünk speciális, mert nálunk nincs a ciszterna vize bevezetve a házba, így fürdőszobánk sincs. De vannak azért alternatíváink:

Ez mégsem jelenti azt, hogy ne lehetne fürdeni! A klasszikus lavór mellett ott a „nagy szüretelőkád”, ami évek óta helytáll fürdőkádként és ha úgy tartja kedvünk, akkor medenceként is a kertben. Már csak egy fix kerti kádra vágyunk egy kerten belüli örökzöld sövény ölelésében…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .