A milleniumot követő években a hitelek alattomosan csavarták ujjuk köré az embereket, míg végül mindenkit utolért a gazdasági összeomlás. Hogyan lehet túlélni egy világválságot?
A 2008-as világválság idején már együtt voltunk és otthonról dolgoztunk. Mellette ápolgattuk a kis hobbi weboldalainkat, amik által kapcsolatokat építettünk. Ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően jött egy-egy munkalehetőség, meghívás rendezvényekre, máig tartó barátságok születtek és még sorolhatnánk. Aztán jött a gazdasági válság és ahogy sokan mások, mi is elveszítettük az akkori munkánkat.
Mivel járt a világválság?
A 2008-as világválság létszámleépítésre kényszerítette a céget, ahol dolgoztunk. A létszámcsökkentésnek mi is áldozataivá váltunk. Elvesztettük azt a munkahelyet, ahol 5 évig dolgoztunk. Szerettük, mert a munkánk kreatív volt és folyamatos volt az előrelépés lehetősége, de mindhiába: új munka után kellett néznünk. Alkalmi munkákat vállalva éltünk napról napra a belvárosban, fizetve az önkormányzati bérlakás költségeit. Az előző életszínvonalunkhoz képest ez rettentően nehéz volt.
Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy míg 2008 előtt a gyorséttermi étkezés és az étel házhozszállítás teljesen természetes volt, ugyanebben az évben munkanélküliként már párizsira sem volt pénzünk. Közvetlenül nyaralás után veszítettük a munahelyünket, ezért bankszámlánk ráadásul épp le volt nullázva, amikor megkaptuk a rosszhírt.
Miből él az ember egy gazdasági válság ideje alatt?
Normális munkát hosszú ideig nem találtunk, alkalmi munkákkal vészeltük át ezt a borzalmas időszakot. Ritkulni kezdtek a barátainkkal történő találkozások, hiszen nem volt pénzünk sörre, vagy buliba menni. Ennek ellenére mi akkor is maradtunk, amikor a jobb élet reményében rokonaink és barátaink is külföldre mentek.
A folyamatos munkakeresés mellett teljes időráfordítással és odaadással dolgoztunk az ekkor már több éves weboldalainkon. A 2008 utáni időszakban valahogy minden weboldalunk „beért”, minden témában mérföldkőhöz értünk. Sajnos ennek ellenére az ekkor kínálkozó lehetőségekből nem tudtuk kihozni a maximumot. A válság következtében azelőtt soha nem tapasztalt pánikrohamokat kellett megszenvednünk a túlzásba vitt kényszer-igyekezet miatt. A teljesítménybér kiszipolyozza az embert, a reményt jelentő ingyen munka, valamint a visszajelzések hiánya pedig egy olyan világképet vetít az ember elé, ami az örök hiábavalóságra utal.
A 2008-as válság utáni közhangulat
A válság előtti időszakra jó visszaemlékezni. Akkor az internet még egy segítséget és kikapcsolódást jelentő forrás volt és személyes kapcsolataink nem csak az internetről származtak.
A zsigerből jövő gyűlölet abból a válságot követő időszakból ered, amikor az emberek még névtelenül lehettek jelen az interneten. Itt élte ki mindenki a frusztrálságát, itt adott hangot mindenki az ingerültségének. A közöny, valamint a gyűlölet akkoriban ugyanúgy megmutatkozott a kutyafuttatókban, mint a postán, vagy épp az élelmiszerboltok pénztárainál.
Szűk körben azért mindig megvoltak a barátaink, köztük egy kis túlzással a szomszédainkat is nevezhetjük annak, hisz velük is jó kapcsolatot ápoltunk.
De ez a város volt. A végtelenül szürke mókuskerék, ahol a pénzedért mindent megkapsz, mégis semmit. Mert hiába minden, ha a barátaiddal a munka miatt nem tudsz találkozni, az orvos nem hallgat végig, csak felír valami szart, a boltban meg örülj, ha egyáltalán visszakapod az aprót. Amikor lehetőségünk adódott rá, az érdektelenség, a gyűlölet miatt döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk a belvárost és megkeressük azt a helyet, ahol a gyűlölet és a pénz helyett más érzelmek nyerhetnek teret.
Azt hittük, vidéken jobb lesz…
Szóval 7 év kínlódás után elhúztuk a csíkot speciális vidékre: külterületre. Az előzőekben Görögország megtanított önmagában is szépnek látni a világot. Ezzel a tapasztalattal érkeztünk a szőlőhegyre, ahol a nap sugarai nem a betont és az aszfaltot, hanem a földet és a fákat éri. Az élet minden szempontból csodálatos, hiszen az maga az Édenkert…
Vidéken nulláról indultunk, de talpra tudtunk állni. Annyi megpróbáltatás után a vidéki körülmények végül meghozták a befektetett munka gyümölcsét. Az, hogy mindvégig hittünk a célunkban, eljuttatott odáig, hogy már saját vállalkozásban dolgozhattunk. Aztán két évvel a válság 10 éves évfordulója után jött a covid… Emiatt ismét elveszítettük a munkánkat.
A külterület lehetővé tette, hogy elkerülhessük a tömegeket, így nem kellett szembenéznünk a frusztráló maszkokkal és a városban még tovább fokozódó gyűlölettel. Elhatároztuk, hogy teljesen elszigeteljük magunkat az emberektől. Mindenki megijedt, hisz nem tudtuk mivel állunk szemben, de nálunk a betegség, amivel együtt élünk volt a félelem igazi oka, nekünk ezzel együtt kellett szembenéznünk a pandémiával.
2022 számunkra a visszatérés éve volt. Ebben az évben merészkedtünk először ismét az emberek közé. Ismét munkába álltunk, koncerteken voltunk, Balatonon nyaraltunk, az volt az érzésünk, hogy végre visszaáll a rend és végre mi is normális életet élhetünk. Ekkor ismét nyakunkba szakadt a világválság… Mikor lesz már ennek vége?!
Az egyetlen ebből következő, valamire való tanulság talán az, hogy egy jó párkapcsolatban nincs “enyém vagy tiéd”, hiszen közösek a célok és segítitek egymást a bajban. Az alkalmazkodás a türelem és a kitartás nem csak jobb emberré tesz, de megkönnyíti a párkapcsolatot és ezzel együtt az életedet is!