Azahriah, azaz Baukó Attila három egymást követő este megtöltötte a Puskás stadiont. Mi is ott voltunk a történelmi eseményen és soha nem fogjuk elfelejteni…
Amikor olvastuk, hogy Azahriah koncert lesz a Puskásban, nem lepődtünk meg különösebben, mert tudtuk hogy kiemelkedő tehetség a srác. Aztán bejelentettek egy második koncertet is, akkor már összenéztünk, hogy “miafasz”?! A tripla koncert bejelentését már valahol trollkodásnak éreztük, és a fülünkbe súgta egyik vállunkról a kisördög: “biztos ezek kamu jegyeladások, nem is igaz az egész”. A másik vállunkon a kisangyal motyogott valamit, de ő is mindig félrevezet. Még szerencse, hogy a két vállunk között fejünk is van és tudunk gondolkodni: úgy döntöttünk, a saját szemünkkel fogjuk megnézni, tényleg megtölti-e Azi a Puskást.
Az első koncertre csak “irigykedtünk” a neten látott felvételek alapján. A második nap kimentünk a helyszínre, hogy a saját szemünkkel láthassuk az Azahriah rajongók tömegét. Ez nem volt jó ötlet, mert full ráhangolódtunk a bulira, mégis egyedül bandukolhattunk haza a macskaköves utakon. Végül egy nappal később ütött az utolsó óra és eljött a kapunyitás ideje.
Puskás Aréna feeling kezdés előtt
Van annak egy hangulata, ahogy belépsz a stadion területére és föléd magasodik a gigantikus méretű stadion. A Puskás jelenleg az ország legnagyobb stadionja. Amikor ott álltunk alatta, mintha csak egy ókori görög helyszínre érkeztünk volna. Nem, nem a Tartaroszra gondolok, habár ezt a dalt nagyon hiányoltuk a setlistből. Gondolatok sora születik meg a fejünkben, vajon mi mindent láthatott már ez az óriási aréna?! (Tavaly pl. egy Depeche Mode koncerten voltunk itt.)
Közben lépésről lépésre haladtunk az óriás belseje felé és a jelen lassan visszavette az irányítást a gondolataink felett. Amikor elfoglaltuk a helyünket a stadionban, újabb fejezet következett, annak is megvan a hangulata. Izgatottak voltunk, mint tini korunkban, hiszen ezek között – a most még üres – székek között valami nagyon jó fog velünk történni. Az előadón keresztül nem “csak” a koncert, de egy olyan tömeg részei is lehetünk, akik között végre úgy érezhetjük magunkat, mint egy gyerek.
A színpad díszlete az Azahriah dalszövegekből ismert lakótelepi panelrengeteg volt. Ez az a beton, ami sokunk gyerekkorát belepi. Sötétedéskor vettük észre, hogy a panelházak ablakaiban itt-ott fel-le kapcsolták a villanyt. Kifejezetten szórakoztató volt, hogy a szemünk sarkából fürkészhettük, hol jelenik meg egy-egy sziluett az ablakokban.
Az előzenekar Desh (Molnár Attila) volt. Őt mi csak az Azival közös dalokból ismerjük, de a kukásautó sztorival (miszerint a srác valamikor szemétszállító volt) képben vagyunk. Desh Azihoz hasonlóan vitathatatlanul nagy tehetség és jó előadó, nem véletlenül voltak már mindketten Fonográf díjra jelölve. Azi továbbá idén “Az év junior könnyűzenei alkotója” kategóriában Artisjus-díjat kapott.
Desh táncoslányok kíséretében érkezett a színpadon is túlra, a közönség soraiban végződő kifutóra. A küzdőtér lassacskán megőrült, de az ülőhelyek is érezték a mély hangok súlyát az egyre nagyobb lelkesedéssel “mocorgó” emberek alatt. A nyitó szám a Strawberry volt, és Desh néhány slágert követően a Kukásautóval zárta a fellépését. Már ekkor érezni lehetett azt az energiát, amiért olyan sokan jelen voltunk, pedig Azi még nem is volt a színpadon…
A harmadik Azahriah koncert
Őszinte leszek. Életemben nem vártam még így koncertet. Azahriah a második olyan előadó az életünkben, aki nem skatulyázza be magát semmilyen műfajba és ez már önmagában is nagyon szimpatikus (és sokat mondó) hozzáállás.
Azi sötétedés után lépett színpadra. A színpad a már említett panelházak között volt felépítve egy négyzet alakban végződő kifutóval. A legendás tripla koncert harmadik napján az előadás olyan slágerekkel indult, mint az Introvertált dal, Miafasz, casa de papel, Gát, stb. A közönség kezdettől fogva lelkes volt, és a többség ha sokan csak a refrént is, de egyként énekelt minden dalt.
Az Azi rajongók több meglepetéssel is készültek a jeles napokra. Az első koncert napján flashmob szerveződött a Keletiben, ahol akusztikus gitár kíséretében énekeltek a résztvevők Azi dalokat. A második nap meglepetéséről sajnos lemaradtunk, de a harmadik nap mi is részt vettünk benne. A koncert alatt egy előre megbeszélt szám kezdetekor a magasba emelt telefonjaink fénye a stadiont kitöltő szivárvánnyá változott. A látvány gyönyörű volt, egy ilyen pozitív energiának része lenni leírhatatlanul felemelő érzés.
Persze Azahria csapata is készült meglepetéssel. Ezek egyike a Four Moods 2 c. dalban hallható Jeneile Osborne, azaz Queen Omega személyes megjelenése volt. A közönség tombolt. Bevallom, a marianna árok nekem nem tartozott a kedvenceim közé, de a koncert óta ez az egyik kedvencem. A közönségben fürdőző búvárember egy rövid időre megnyitotta annak a másik dimenziónak a kapuit, amit Azahriah-t hallgatva érzünk. Hátborzongató volt, amint a szemünk láttára jelent meg egyik tér a másikban, legalábbis az F szektorból biztosan.
A koncert vége felé Desh visszatért a színpadra, néhány közös dal erejéig. A Ceremónia után még néhány dal következett, melyek közül a Rampapapam vitte a pálmát.
A színpadon fix helyet kaptak a vonósok, a kifutót pedig Azi, Deshi, Young Fly, a gyönyörű gitárszólókat hozó Szabolcsi Bence és az aranytorkú raggie énekeső; Queen Omega és a táncosok használták. Az est folyamán egy akusztikus gitár is előkerült. Telefonjaink csillagfényének erdejében Azi egy AWS dallal emlékezett meg Siklósi Örsről, a zenekar egykori énekes frontemberéről. A Viszlát nyár c. szám alatt mindenkinek lefagyott a mosoly az arcáról, de nagyon szép módja volt ez a megemlékezésnek.
Legszebb ajándék
A koncert végén a közönség a “vissza, vissza” skandálásával visszatapsolta a zenekart, mire egy bevezető gitárjáték után megpendült a várva várt 3 gitárhang, mindenki kedvence, a Mind1 c. dalt jelző dallam. Ez volt a csúcspont. Mindenki énekelt, ezért hagytak is minket énekelni. Fantasztikus volt, amint az Introvertált dallal kezdődő, majd a Mind1 c. számban végződő pozitív energiabomba összeért a végére. Szinte láttuk, amint a megfoghatatlan energiát Azi és a Supermanagement átkötik egy szalaggal, majd “átadják”, azaz felajánlják Azahriah menedzsere, az elhunyt Ferich Balázs részére.
Azi elköszönt a közönségtől és egy csodálatos, szavak nélküli megemlékezéssel zárult a koncert. Itthon még vitattuk, hogy jó döntés volt-e egy történelminek minősülő nagykoncert végén ilyen szomorú arcokat hazaengedni, de beláttuk, hogy ebben a láthatatlan ajándékban mindannyian osztoztunk, csak annyi történt, hogy az érzés földöntúli volt, ezért földöntúlra is jutott belőle…
Köszönjük szépen mindenkinek ezt az életreszóló élményt!