Vidéken (külterületen) autó nélkül élni nem lehetetlen, csupán akaraterő és kitartás kérdése. A bringás életmód sok szempontból gazdaságosabb és néhány éven belül már meg sem érzed a kilométereket…
Egyszerű emberek vagyunk, nem sportolók. Kilenc éve jogosítvány nélkül költöztünk vidékre. Senki nem hit bennünk, mondván, hogy autó nélkül a hegyen nem lehet élni. Jogosítványunk azóta sincs, és még élünk. A 20 km biciklivel már meg sem kottyan…
A bringás életmód titka a bringázás öröme
Otthon dolgozunk, nem tesszük meg minden nap ezt a távolságot. Ha azt az életet élnénk amit a fővárosban, akkor egy-két kivétellel minden nap mennénk az élelmiszerboltba, de általában havi egyszer vásárolunk, (gyakran házhozszállítással,) de nem halmozunk és nem dobunk ki kaját. Ezen kívül csak a kenyérért szoktunk boltba menni (oda-vissza 4 km), vagy ha pl. fagyizni szeretnénk. De ezek általában inkább a mozgás öröme miatt történő kimozdulások. Minden ezen felül megtett kilométer a bringázás öröméért, a szabadságérzetünkért történik. Ilyenkor gyakran a Velencei-tóig tekerünk, ami oda-vissza több, mint 40 km. Az egyik utat általában vonattal tesszük meg a nagy melegek miatt, de ez változó.
Időbeosztás: alkalmazkodtunk az időjáráshoz
Vidéken a tél sokkal hidegebb, mint a belvárosban. Vagy fáznak és fájnak! a fedetlen testrészeid, vagy izzadsz és megfázol. Külterületen, a földutakon nem sózzák az utat, mint egy városban. Szereztünk már néhány lila foltot a jeges út miatt a bringával. Télen valahogy kibírjuk bringa nélkül, és gyalogolunk. Nyáron a tűző napon a fedetlen testrészek ugyanúgy veszélyben vannak, mint télen. A leégés, a napszúrás és a hőguta megelőzéséhez sok évvel ezelőtt jó tanítónk volt a mediterrán tengerpart. Néhány emlékezetes leégés és napszúrás egy életre megtanította nekünk, hogy a tűző nap nem játék! Figyeljük az időjárás jelentéseket és előre dolgozunk, hogy ne szélsőséges időjárásban kelljen menni a vízért, vagy az élelmiszerért.
Lustaság és megszokások leküzdése
Ez a legnehezebb. Érdekes volt megtapasztalni, a napi rutinunk más alapokra helyeződését. Az első 1-2 évben nehéz volt, de nem az erő hiányzott és nem a távolságokat megtenni volt nehéz, hanem ki kellett alakulnia mindenben a rutinnak. El kellett jutni odáig, hogy a biciklizés élménye nagyobb örömöt okoz annál, mint amit a boltban megvesz az ember. A tény, hogy a vízért a kútig kell menni (3-3 km), vagy ha komolyabb bevásárlást akarunk (7-7 km) nagyon más hozzáállást követel, mint Pesten, ahol csak „leszaladtunk” a sarki boltba. Ehhez megfelelő időbesztás szükséges, ami az otthoni munkának hála könnyebben megoldható.
Élményvásárlás helyett tudatosság
Eleinte túlzásba vittük a cipelést, tartva a távolságoktól. Minden vásárlás úgy zajlott, mintha az életünk múlna azon, hogy minden szükséges kaja hiánytalanul a kosárba kerüljön. Később, amikor már ismertük a távolságokat és a saját határainkat, többször vettünk kevesebbet. Sokkal nehezebb lett így vásárolni, mert a legtöbb feldolgozott (zacskós, dobozos) élelmiszer ízétől teljesen elszoktunk, a prémium kategória viszont nem a mi pénztárcánknak való. Előny viszont, hogy sokkal tudatosabbak lettünk, mert szükségből vásárolni sokkal egészségesebb és gazdaságosabb, mint élményből költeni a pénzt. Már semmilyen étel nem jelent élményt úgy, mint régen.
Az igazi életérzés megtapasztalása: a szabadság érzése
Az első években a bringás életmódunk ellenére szó sem lehetett róla, hogy csak egy kenyérért kilométereket tekerjünk, ma pedig 20 kilométert simán letekerünk akár kaja nélkül is, csak víz legyen nálunk. Útközben, de inkább a célba érve úgyis veszünk majd valami harapnivalót ha szükséges, de nem ez okoz örömöt, hanem a szabad életérzés, amit akkor érzel, amikor a bringa kerekei forognak, közben madarak szárnysuhogását hallod a fejed felett. Ha akarod, a csendet hallgatod messze, az autóktól távol, ha pedig úgy tartja kedved, kedvenc zenéd kísér az utadon…
Ha úgy érzed, tanulságos a történetünk, kérjük segíts nekünk egy megosztással, hogy az információk minél több vidékre vágyóhoz is eljusson! Nagyon köszönjük!