Junkies koncert mint a régi szép időkben?! A Nihil című lemez kiadásának 25 éves évfordulója alkalmából június 18-án a zenekar minden nótát élőben eljátszott a budapesti Barba Negra színpadán.
A kilencvenes években a Junkies a rockzene (punk-rock) berkein belül egyike volt a legnépszerűbb hazai zenekaroknak. Nem volt olyan rockdisco, ahol ne hallottuk volna, hogy „Ennyi kell„, vagy hogy „Miattad iszom te állat„, rengetegszer buliztunk akkoriban ezekre a dalokra.
Abban az időszakban minden héten buliban voltunk. Hol a Sing Sing sörkertben a PeCsában, hol az E-klubban, a Riff-Röff Rock klubban és még sorolhatnánk (Itt még soroltuk). Akkori fiatalként igazi „bulivárosban” érezhettük magunkat és éltünk is ennek a lehetőségével.
Az akkori szórakozóhelyeken üvegbe, vagy üvegpohárba adták a sört és mindenhol kint is és bent is lehetett cigizni. A vendégeket szinte kivétel nélkül ismertük minimum látásból, ezért biztonságban éreztük magunkat minden koncerten és minden ezt követő rockdiszkóban is. Olyanok voltunk, mint egy család.
Thomas: Amikor egy héten háromszor is buliban voltunk, másnap az építkezésen lábon állva aludtam el az állványon. Szerencsére nem történt baj, de emlékezetes időszak volt.
A koncertek előtt sokan csak a PeCsa előtt ücsörögtek a társaság kedvéért, vagy mert nem volt pénzük a belépőjegyre. Nem ítélkeztünk, örültünk a más társaságában tölthető időnek és a mai megosztottság sem létezett, a közbiztonság is egészen más volt…
Adri: A Junkies majdnem életem első koncertje volt. Ott voltunk egy barátnőmmel a régi WigWam Rock klubban, de akkor még nagyon fiatalon a buli kezdése előtt az utolsó busszal haza kellett mennem, így egy hangot sem hallhattam a koncertből.
25 év telt el…
A munkába állással párhuzamosan az ember elkezd kimaradozni a bulikból és elsodorja az élet. Velünk is ez történt, majd tíz évvel elteltével újra fellángolt bennünk, hogy el kell mennünk bulizni. Egészen a határon túlig mentünk, hogy a Manowar-t élőben láthassuk és a koncert után néhány éven keresztül ismét egyik buli váltotta a másikat egy fantasztikusan jó társasággal.
Egy koncert utáni ájulást követően a buli sorozat ismét megszakadt. Ezután nagyon ritkán jutottunk el koncertre. Lehúztuk a hangerőt és vidékre költöztünk…
Adri: Volt a zenekarnak egy levélcíme, ahová levelet írtam. Akkoriban a Junkies zenekar dobosa Somogyi József (Jódli) volt, ő válaszolt a levelekre. Tollal írt választ kaptam több ízben is, később pedig Barbaró Attila folytatta velem a filozofálgatást, ő is kézzel írta meg a válaszait. A fenti képet egy ilyen levél mellékleteként kaptam, ami egy igazi fénykép volt, nem másolat. Az még egy ilyen világ volt…
Egészen mostanáig csak a rigók fütyültek nekünk heavy metált, de a pandémia csendje már nekünk is sok volt, így ismét keresni kezdtük a régi és új kedvenceink koncertjeit. A Junkies koncerten láttunk néhány 25 évvel ezelőttről ismert arcot, ami egy semmihez sem fogható, leírhatatlan érzés.
A „tizenéves negyvenesek” viselete színesebbé és visszafogottabbá vált. Sem bőrkabát, sem az acélbetétes bakancs, vagy szimatszatyor, de még a felvarrókkal teli farmermellény sem volt jellemző öltözék, mint régen, az éghajlatváltozásról szóló hírek előtt. Sok fiatal volt, akik vélhetően a Barba Negra törzsvendégei lehettek. Vajon ők tudják, hogy a korsó sört régen tényleg üveg korsóban adták a „visszaváltható” műanyag pohár előtt?
Érdekes, hogy a Junkies dalszövegei a kilencvenes években íródtak, mégis 25 év elteltével aktuálisabbak, mint valaha! Hallgasd meg a 25 éves lemezt és ha tetszik, iratkozz fel a Spotify csatornájukra!
Hallgasd meg a Junkies: Nihil c. lemezt!
Jó koncert volt, köszönjük!