Az önbizalom az a magunkba vetett hit, ami egészen kis korunktól fogva meghatározza az életünket. De mi köze ennek a dióhoz? Semmi. De azért valami mégis…!
Születésünktől kezdve úgy éljük az életünket, hogy már gyermekként megtanuljuk, hová tartozunk a társadalmi hierarchia szerint. Ez az önkép a legtöbbünknél egy elferdített kép rólunk, ami messze áll a valóságtól, de mi elhisszük, mert ezt sugallja a társadalom.
A kamaszkor sem segít ezen: ez a legérzékenyebb időszakunk, amit a marketing és a média jól ki is használ. A nők bálkirálynők, a férfiak bálkirályok akarnak lenni, otthonunknak és életünknek pedig olyannak kell lennie, mint általában mindenkié, hiszen ezt várja el a társadalom, amibe mi olyan nagyon be akarunk illeszkedni.
Aztán egyszercsak utolér a felismerés, hogy utáljuk az életünket, mert nem a saját életünket éljük, hanem a megfelelését…
A felismerés önmagában még kevés
Az önbizalom a létfenntartás eszköze, nem a társadalomé. A társadalom érdekeit azonban nem az ösztönünk szolgálják, hanem a mindenkori rendszer, ami szerint az életünket éljük. Ez azonban megalkotta a fizetőeszközt, a pénz pedig átprogramozta az ösztöneinket. Már nem a létfenntartás, nem az élelem a fontos, hanem a pénzért megvehető megfelelés. A pizza és a hamburger, az alkohol és az energiaital. A tucatzene, a ruhamárka és egyéb presztízs kérdések.
De hol itt az önbizalom? A létfenntartás? Hol a dió? Hol a saját termőföld? A zöldségek és a gyümölcsök? Az építőanyagok és tüzelőanyagok, amikhez nincs szükség gyárakra, adalékanyagokra, pénzre, hiszen maguktól megadatott?! A mindenkori rendszerben amiben élünk, meg kell tanulnunk valamit, ami pénzzé tehető, hogy meg tudjuk teremteni magunknak mindazt, ami egyébként a természet ajándéka lenne. Ennek felismerésével mi az, ami még képes motiválttá tenni?!
Neked is van önbizalmad, csak nem tudsz róla!
Az önbizalom ösztönös, csak fel kell magunkban ébreszteni. Képzeld el, mi lett volna az ősemberrel, ha önbizalomhiányra hivatkozva át kell szerveznie a vadászatot egy héttel későbbre! Éhenhal?!
Szóval az önbizalom ott van bennünk, de mi inkább az elvárásoknak akarunk megfelelni és azt az életszínvonalat követjük, ami nem ösztönös. Ennek köszönhetően lelkileg mindenki teljesen tönkre megy, mert nem úgy él ahogy neki is jó, hanem ahogy „muszáj”. A rendszer berkein belül is meg lehet találni azt, ahogy a legkevésbé fáj, de ehhez ismernünk kell magunkat, a saját találékonyságunkat és tudnunk kell magunkról, hogy ha bármi probléma van, képesek vagyunk megoldani. Ez az önbizalom. …és hogy ezt hogy lehet gyakorolni?
Összefüggés az önbizalom és a dió között
Mikor érzel olyasmit, hogy valamit te magad is meg tudsz oldani? Ha minél függetlenebb vagy és önálló. (Nem párkapcsolatra értem!) Korunkban teljesen függetlennek lenni lehetetlen, de azért próbálkozni lehet! Az önbizalomhoz olyan dolgokat kell bevállalni az életedben, amiben hiszel és amire a többség nem vállalkozik. A jelenlegi társadalomban a többség már kiszolgáltatja magát, de ettől mindenki végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe kerül! Nem vesszük észre, de éppen a kényelmünk tesz minket gyengévé és foszt meg minket az önbizalomtól.
Néhány éve a diót pucolva vettük a boltban. Vidékiként adott egy diófa, amin gyakori, hogy megfeketedik a dió külső héja, ezért „nem használhatónak” cimkézzük, mert túl kényelmetlen és időigényes lenne így megpucolni. A benne lakó mumust már meg sem említem!
Adri: Most itt ülök a kert közepén és 4 Kg részben fekete dió megpucolását követően az jár a fejemben, hogy jutottam el odáig, hogy puszta kézzel képes vagyok leszedni a dió külső, fekete héját, amiben általában egy egész kukac család lakozik?! Azért, mert ennek van értelme. Igaz, más ezt nem teszi meg, mert a fekete dió maga az ördög. Tudom, mert én is így voltam vele. De ha mindenki így áll hozzá, akkor inkább nem eszünk diót?!
Ez az önbizalom. Ha tudod, hogy mit csinálsz! 🙂
Végezetül nézz meg egy egészben maradt dióbelet! Milyen érdekes, hogy az emberi agyra emlékeztet a formája! Minthacsak a dió szimbolizálná a tudatosságot…