Sosem hinnéd milyen apróságok teszik boldoggá az embert

Vállfákra helyezett színes tiszta ruhák zöld környezetben, egyik-másik gyümölcsfa ágára akasztva. Főleg pólók.

Habár a márkás automata mosógép mindent elvégez helyettünk, egy belvárosi lakásban a nyűgként megélt rutinszerű feladataink hosszútávon valósággal átokká fokozódnak. Ezzel szemben vidéken a mosás teljesen új értelmet nyer és valósággal terápiaként működik.

Először is rájössz arra, hogy tulajdonképpen honnan ered a ruhák mosásának tényleges szüksége: egy kapálás, egy kerti munka után másképp izzadsz, nem úgy mint egy levegőtlen plázában sétálgatva. A vidéki zokni a megtermelt paradicsom földjétől piszkos, nem tud hófehér maradni mint a reklámokban, de nem is szólnak meg érte, hisz a környezetedben mindenki tudja, hogy a kerti munka nem szégyen.

Mosás vidéken, zöld környezetben

A keverőtárcsás mosógépben látva a szürke vizet azon kezdesz gondolkodni, hogy vajon hányszor kell átforgatni a ruhát ahhoz, hogy tiszta legyen?! …és akkor rájöttünk a nagy igazságra! Tökmindegy! A lényeg, hogy a ruhából kijöjjenek a használatnak a nyomai, a foltok és elszíneződések. Ezen kívül a ruha legyen jó illatú és puha. Mit tesz hozzá mindehhez + egy fordulatszám?! (A számok kicsinálnak!)

Mi esővízzel mosunk és jelenleg vödörrel hordjuk be a kerti esővízgyűjtőből a vizet a házba. Habár mi kalandként fogtuk fel, ez első években ez mostoha érzés lehet, de idővel ráébredsz arra, hogy így nem kell szolgáltatónak fizetned a vízért, hisz magad is boldogulsz. Rájössz, hogy képes vagy te magad is „vizet teremteni magadnak”. Ezzel nő az önértékelésed és a túlfertőtlenített igényeid is helyreállnak. Hiszen nem létezett mindig csapvíz, az emberek mégis boldogultak…

Közben a mosógép elindul, a ruhák táncra perdülnek, de a „Dirty Dancing” szinte fekete vizet produkál, amit az automata mosógép eltüntet a szemünk elől, ezért azt gondoljuk, hogy az olyan gépben mosott ruha tisztább. Ezzel ismét bizonytalanná válunk és akkor jön a mindent megváltó teregetés a kertben, ami a gondolatainkat a megfelelő irányba tereli.

A szárítókötél meséi

Egy zöldellő kertben kiteregetni páratlan meditációs élmény! A gondolataidat ilyenkor nem a befizetetlen számlák, hanem az érzékszerveidre gyakorolt hatások táplálják. A színek és az illatok valami olyan kerek egészet alkotnak minden egyes mosás alkalmával, ami mindig ugyanaz, mégis mindig más és más.

A szivárvány színeit idéző ruhák színkavalkádja a természet zöld birodalmában életet lehelnek még a legsivárabb, legelhanyagoltabb kertbe, vagy udvarba is! A kötélen száradó ruhadarabok mindegyike tartozik valakihez, vagyis életek, sorsok és különböző történetek bújnak meg minden pamut, csipke és vászon mögött.

Egy régi, a csernobili katasztrófáról készült dokumentumfilmben fogott meg először a kertben száradó ruhák látványa. A film egyik jelenetében a helyiek által hátrahagyott frissen mosott ruhákat láthattuk, ami arról árulkodott, hogy a lakóknak egyetlen perc gondolkodás nélkül kellett menekülniük a katasztrófa sújtotta területről.

Ez a kép egy olyan ürességet ábrázolt, ami nem csak a történtek súlyosságát tükrözte, de tucatnyi felmerülő kérdés mellett a néző fantáziájára bízták, vajon kik élhettek a házban és vajon hogyan zajlott a napjuk abban a borzalmas kényszerhelyzetben. Vajon túlélték a katasztrófát?

A kiteregetésre váró, frissen mosott ruhák katasztrófahelyzet nélkül is megállítják az időt! Élj ezzel a csodálatos lehetőséggel és teregess te is a szabadban!

Teregetés a friss levegőn

Amint a kedvenc öblítőd illata és a frissességet biztosító szellő egymásba szeretnek, a ruháid varázsszőnyegén tova siklanak, hogy szerelmük híre az egész szőlőhegyet bejárja.

A napfény ölelése minden ruhadarabnak kijár. A nap nem válogat: kortól és színtől függetlenül  minden egyes textilről gondoskodik. Kellemes illatúvá és puha tapintásúvá válik minden póló és zokni, akár almafára van kiteregetve, akár sárgabarackfára.

A városi automata mosás nélkülözésének ellenére eső vízben is ragyogó tiszta lesz a zokni és a lepedő is, hiszen a napfény őket is válogatás nélkül mindig megölelgeti és gondozásába veszi akkor is, amikor már nem hófehérek…

A lágy szellő ringatta lepedő, a makacsul mozdulatlan, merev vásznak, a vállfákon magukat illegető-billegő ruhadarabok mind ugyanarra vágynak a kerti fák árnyékában. Azt szeretnék, hogy friss illatukkal tovább vihessék a gondoskodás ősi hagyományát fonalszálaik rostjainak titokzatos rejtekében.

Töltsd fel te is a netre a saját tiszta ruháid teregetéséről készült fotódat a #vidámteregetés hashtag használatával!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .