Ami az időjárást illeti, nem ez lesz a kedvenc évünk. Idejét nem tudjuk, mióta várjuk a tavaszt. Szinte egyetlen napsütéses napunk nem volt az egyébként aranyat érő záporok, a virágzások és a természet ébredésének évszakában. A tűzifának már rég hűlt helye volt, amikor még mindig fűtenünk kellett.
Közben aszály súlyosbította a helyzetet, majd az özönvíz próbálta pótolni az esőt, ami tavasszal elmaradt. A tavaszvárás idén olyan volt, mintha egy életen át tartana. Aztán egyik napról a másikra, a pünkösdi hosszú hétvégére megérkezett a brutálisan meleg nyár. Mindjárt hőségriadóval indított, ezért ahogy a legtöbben, mi is úgy gondoltuk, víz közelében töltjük el a hirtelen harminc fok feletti szombatot.
Mi nem strandolni akartunk, hanem víz közeli helyen tekerni, hogy ha nagyon meleg lenne, le tudjuk hűteni magunkat. Ilyen szempontból jól döntöttünk, egyébiránt viszont tele volt a Velence ezen partszakasza. Nem csak a strand, hanem a bicikliút, az éttermek és a cukrászda is. Ennek ellenére jól sült el a kirándulás, sőt! Felfedeztük, hogy Velence számunkra milyen könnyen elérhető! =)