Volt idő, amikor a komposzt fogalma nem létezett a mi értelmező szótárunkban. Hallottunk róla, de miért foglalkoztatott volna egy olyan téma, ami nem érint?! A szemétszállítók jöttek és elvitték a szemetünket, hogy ne is lássuk! …és ez így van minden – az ember számára nem kívánatos dologgal!
Az évek múlása belénk fecskendezte, hogy a szemét büdös, a szemét koszos, a szemetet el kell vitetni, különben megfertőződünk. Amikor a társasházban levittük a szemetet, még mi is egy „érinthetetlen fertőként” néztünk a szemeteszsákra, most pedig tudjuk, mi az igazán szemét (műanyag) és mi az értékes komposztnak való, ami nélkül nem lenne zöldség és gyümölcs az élelmiszerboltokban.
Városban a komposztálás lehetősége sajnos szinte teljesen megszűnt, hiszen föld híján a gyárak és a szolgáltatók mindent elvégeznek helyettünk. Mi viszont tudni akarjuk, hogyan kell maguknak megteremteni a zöldséget és szívesebben ültetünk magokat a madárcsiripelésben, minthogy sorban álljunk a pénztárgépek pittyegésében. Ez nem könnyű, de a városi élet sem az!
Ha viszont választanunk kell, akkor a súlygyarapodás, az egészségtelen életmód, a zaj és a szmog, valamint az ezekkel járó stressz helyett a minden nehézségével együtt járó komposztálást és az egyéb kerti fizikai munkát választjuk!
Mert hogy Pesten észrevétlenül kerekedtünk, zabáltunk mindent, amit elénk raktak a boltok polcai, az Üllői úti zajt hallgattuk és szagoltuk reggeltől estig, ami az ülőmunka és a mindennapi stressz mellett pánikrohamokhoz vezetett.
Ezzel szemben vidéken már most nagyon sokat tanultunk, átértékelődött bennünk a fonnyadt gyümölcs, a kávézacc és a krumplihéj szerepe a világban. Mindketten sokat fogytunk, mozgunk és nincs minden sarkon egy közért, ahol akciós a mogyorós csokoládé…
Nyitottnak lenni azért nagyon jó dolog, mert olyan tudásra teszel szert, amit nem az iskolapadban tanítanak, hanem a nagybetűs életben!