Július nyolcadika közeledtével mindig felelevenedik bennünk a három próba (és még több is), amiket ki kellett állnunk, amikor vidékre jöttünk. A három próbának egyike volt a 2015. július 8-ai vihar, amikor alaposan átértékelődött bennünk a #vihar fogalma.
A fővárosban a vihart mindig is vártuk, de igazán semmit nem érzékelt belőle az ember, csak az esőt és a lehűlést. Vidéken azért sokkal erőteljesebben érezni, hogy mi is az a természet!
A vihar napján örökre a fejünkbe vésődött, hogy mekkora ereje van és tök egyedül voltunk hozzá. Nem volt se bádogember, se madárijesztő, se oroszlán, de az élményünk hasonló volt, mint az Óz a csodák csodájában…