A Föld mindenkié! Miért nem műveljük mi magunk?

Lassan két hónapja vagyunk vidéken. Minden nappal egyre erősödik bennem az a gondolat, hogy a városi életforma csupán a nagyhatalmak vagyonmegtartásáról szól. Ahogy a juhász terelgeti a nyáját, ugyanígy az emberek is karámokba vannak terelve, csak nem tudják…

Eddig azt hittem, hogy életünk célja a „csekk-nyugalom”. Az a fajta, amikor dolgozol, kapsz fizetést, befizeted a sárga csekket és akkor mindenki boldog, hiszen békében élhetünk. Erre nevelt a város… Pedig a valóságtól ez igen távol áll! A sárga csekk csupán elhallgattat és kizsákmányol. Befizetjük-működik-hallgatunk és így megy ez hónapról hónapra.

Miközben ebben a mókuskerékben élünk, és tizenórás, minimálbélre bejelentett munka mellett úgy telik el az életünk, hogy fogalmunk sincs, hogy kell elültetni egy paprikát, és elképzelésünk sincs, mit tennénk, ha megszűnne a Földön az elektromos áram, a benzin, vagy bármely más, fontos termék, ill. szolgáltatás, amitől függ az életünk, mint a haszonállatoknak, akiknek a gazdái adnak enni…

A kérdés nem az, hogy be tudjuk-e fizetni, hanem hogy mástól (közművektől) függetlenül is biztosítani tudjuk-e magunknak?! Természetesen mindent nem tudunk magunk megcsinálni, (Nike cipőt pl. nem tudunk puszta kézzel gyártani és egyelőre Internetet sem sugároznak a hajszálaink), de én az alapélelmiszerekre és a létfenntartásra gondolok.

A városon kívül sokkal szebb és stresszmentesebb az élet! Megfizethetetlen a csend, a nyugalom, és páratlan élmény, ahogy kedvenc gyümölcsünket elültetése után, mint egy szülő, védelmezzük, figyeljük, ahogy napról-napra cseperedik a fiatal növényke. Vidéken emellett folyamatos, észrevétlen mozgásnak vagyunk kitéve, ami egészséges – nem úgy, mint a városi kanapéról történő televíziózás egy-egy pizzaszelet társaságában…

Vidéken ugyanakkor valós problémákkal kell szembenéznünk. Nem az aggaszt, lekötik-e az áramot, ha nem fizetem be, hanem hogy vajon kibírja-e a tetőfólia az esőt, amíg a nagy vihar után meg lesz csináltatva? Nem a sorban állás, vagy buszra várakozás a sok idő, hanem amíg a jégeső verte gyümölcsök újra nőnek.