Július 4-én bújtak ki az első sárgadinnyénk, amit zöldfülűként ültettünk, egy hónap vidéken tartózkodás után. Amikor az ember kezdő, biztosra megy, és azt gondolja, nem a szakszerűség a fontos, hanem a mennyiség. Így hát az élelmiszerboltban vásárolt, mézédes sárgadinnyék magjait lelkesen gyűjtögetjük, és egy részét elültettük a kertbe. Mekk Elek módjára nem sajnáltuk a magokat…
Az első ültetés a javasolt május helyett június végén történt, a fenti sárgadinnye magját ültettük el a kert napos részére, ahol a legendás július 8-ai vihar előtt négy nappal bújt ki a drágaság. Mivel a frissen ültetett babot és borsót mind lefektette a jég, a sárgadinnye meg még túl fiatal volt, a vihar napján, ezért attól tartottunk, hogy rövidke élete a vihar napján véget is ért, de szerencsére nem így történt, és bízunk benne, hogy a fiatalkorában őt ért vihar bitangul megerősítette őt!
Aznap olyan picikék voltak még a levelei, hogy a biztonságot jelentő anyaföld még „anyatigrisként” óvta dinnye-csemetéjét, így fiatalka dinnyésünk megúszta. Nem szárazon, de az nem is baj, hiszen a dinnyének az olvasottak szerint nagy a vízigénye.
Kis dinnyénk tehát tovább cseperedett, ma pedig boldog voltam, amikor megláttam az első virágát. A hozzáértők szerint növénykénken hím és nő ivarú virágok is nyílnak, amiket be kell porozni. Állítólag ezt mi magunk is elvégezhetjük, ha tutira akarunk menni, de alapvetően ez a méhecskék dolga.
Egyelőre megvárjuk, hogy nyílik-e több virága a kis édesnek, és akkor megpróbáljuk mi elvégezni ezt a „kisvirág-dörzsit a nagyvirágba” dolgot. Én szívem szerint kerülnék mindent, ami mesterséges, de biztosra szeretnék menni. Megpróbáljuk néhány virágon, hogy lássuk a különbséget…
Tegnap előtt nagy jégeső volt, de a dinnyécskénk jól viselte. Ma már virágzik. Állítólag a virágzástól 35-55 nap, amíg a termés betakarítható lesz. Borzasztóan várjuk életünk első sárgadinnyéjét, később még beszámolunk róla, mi lett az eredmény, tudtunk-e enni a saját termelésű sárgadinnyénkből…