Alighogy leülsz a kerékpáros pihenőhelyen, hangos zümmögésre leszel figyelmes. A méhrajzás nem játék, ahogy anno a híradókban láttuk, amikor a méhek jókora fürtben láthatók, jobb távozni a helyszínről. Szóval kerestük a méhfürtöt, ahonnan a sok méh származott, de nem láttunk ilyet, csak azt az 1-2 tucat méhecskét a fejünk felett, a kerámia tetőcserép alatt.
A párizsis zsömlénket ezen a vidéken rendre el akarják tulajdonítani a „balazsak”, de most nem jött egy balázs sem. Viszont a méhecskék szárnycsapásainak hangja nem hagyott nyugodni. Elővettük a párizsit és a zsemlét, meg a túró rudit és éppen nekiálltunk volna ebédelni, amikor észrevettünk valamit…
Milyen méhecskék lehetnek ők? …és ez tényleg az, aminek látszik?! =O