A diót nagyon szeretjük, mint az olajos magvakat általában. A diófát idén kicsit muszáj volt megmetszeni, mert már zavart a közlekedésben. Állítólag nem szabad túl sokat vágni belőle, mert megsértődik, ezért -bár kellett volna még vágnunk belőle-, inkább nem erőltettük.
Egy ideje befeketedett az idei termés a fán. Mivel nem értünk hozzá, nem tudjuk biztosan, hogy nem-e a helytelen metszés következménye az elszineződés, bízunk benne, hogy inkább a sok eső rosszkor érte a termést az érés folyamata közben.
Az eső azért merült fel, mert az érintett diószemek olyanok, mintha vízben áztak volna. Csúnyán szólva mintha megrohadtak volna. Sokban mozognak a kis Pistikék, meg mindenféle szörnyek, minthacsak egy wellness szállóban volnának…
A mozgó diók mennek a madaraknak, az egészséges darabokat pedig mi fogjuk megenni. Nyáron az embernek nincs sok kedve használni a sütőt, de az ősz beálltával már lehet majd almás pitét sütni, vagy készíthetünk végre diós-mézes desszertet is! =)