Manapság ha nem sütsz magadnak pékárut, akkor nem kapsz megfelelőt. A bolti kenyér messze nem olyan, mint régen, ahogyan a kifli és a zsömle sem. Emlékszel még, amikor kiszedtük a zsömle belsejét, mert olyan finom volt? Na és a mákos gubához való kiflire emlékszel? Mindennap azt ettük az iskolatejhez és a kakaóhoz.
Vidéken meglepetésünkre ugyanaz a kenyér kapható! Nincs kemence, nincs igazi pékség, (mostmár sajttermelő sincs,) csak a szokásos bolti kenyér van, ami mindenhol. Régen sem volt soha fehér abrosz az étkező asztalunkon, de ha leültünk az asztalhoz, volt annak egy fílingje.
Olyan színek kerültek az asztalra, mint a narancslé, paradicsom, paprika, tükörtojás, méz és dzsem, esetleg müzli. Sültszalonna, téliszalámi, párizsi, sajt, bundáskenyér, olykor valami töltött péksütemény. A lényeg, hogy friss és színes ételt együnk, amit jó érzés a felkelő- vagy épp lemenő nap fényében elfogyasztani.
A fenti reggelinek és vacsorának valók majd’ mindegyikéhez pékárura van szükség, de egyszerűen nincs jó pékáru. Újabb és újabb pékségek nyitnak ki, van, amelyik néhány hétig felkapottá válik, aztán azt is ugyanoda vagyunk kénytelenek sorolni, mint a többit.
Visszasírjuk a régi tejivókat, a brióst, pacsnit, kakaóscsigát! Az igazit! Mert a felfújt, vizezett, látszat-élelmiszerekből már nagyon elegünk van! Létezik még olyan élelmiszer, ami nincs vizezve, befestve, tartósítva, felfújva?!