Szeretjük a zöldborsót! A cukorborsót még nem tudjuk, hogy szeretjük-e, de hamarosan ki fog derülni. A zöldborsót idén harmadszor vetjük, eddigi minden alkalommal sikerült zöldborsót „gyártani”, csak egyszer nem, amikor nagy szárazság volt.
A zöldborsófőzeléket és a rizibizit is szeretjük, de köret a zsenge zöldborsó magában is nagyon finom! A borsó egyike azoknak a növényeknek, amikkel eddig nem gyűlt meg a bajunk, csak a kikötése mindig olyan össze-vissza…
Na persze a szomszéd borsója mindig zöldebb ugye, nekik sokkal több borsó jön össze, még fagyasztani is szoktak. Nekünk ennyi borsó még sosem volt. Azt a tanácsot kaptuk, hogy kötözés helyett elég, ha időközönként áthajtjuk a növényt a túloldalára.
Alig várjuk, hogy szüretelhessük a zsenge borsót, de az ilyesmit nagyon nehéz megállni, hogy az ember félretegye ahelyett, hogy felfalná! Pesten közel nem szerettünk így enni, mint itt, valahogy a természet színei, a friss levegő teljesen magával ragadnak…
Nemsokára végre kint lehet reggelizni, ami szintén fontos része a mindennapjainknak, hiszen a friss zöldségek, a tükörtojás, a narancslé és a reggeli kávé mind-mind jobban esik a teraszon tavasszal és nyáron, mint a négy fal között.