Amikor decemberben az utcán fotóznak a zemberek, az a mosoly sokkal igazibb, mint a fogkrém reklámoké. Mitöbb, sokkal őszintébb, mint az év bármely más napjának mosolyai. Minden ember szereti és várja a karácsonyi fényeket, a sült gesztenye illatát és valójában a zember szereti egymás társaságát is, mégis nehezen viseljük el egymást, mert bármerre fordulunk, valahová tartozni akarunk. A decemberi hónap ezt az érzést mindenkiben átírja és az örömteli, reménnyel teljes várakozás veszi át a vezetést.
Idén, mint minden évben, #karácsony közeli látogatást tettünk Budapesten, hogy az említett élményekben lehessen részünk. Hogy láthassuk, amint az emberek jókedvűek, láthassuk, amint mindenki reményekkel telve, izgatottan vásárol és várja a nagy napot. Most valahogy határozottan elmaradtak ezek a mosolyok. Mintha az év közepén díszítették volna fel a várost a díszvilágítással. Mindenki unottan jött-ment a legújabb készülékekkel a kezében, a legdrágább falatokkal a szájában, mégis boldogtalanul.
Mi a karácsonyi manók keresésével vigasztalódtunk és citromos kürtőskalácsba fojtottuk a bánatunkat. Ahol manó bukkant fel, ott fényképeztünk és élveztük a belváros ablakain át kiszűrődő karácsonyi fények hangulatát. Sétáltunk a Dunaparton, sétáltunk a díszkivilágított belváros forgatagában, beszélgettünk és egyszerűen csak jól éreztük magunkat. =)