Régen nem szerettük a tömeget. Ez most sem változott, de az elszigeteltség miatt már egészen másképp látjuk az olyan eseményeket, mint az augusztus 20-ai tüzijáték, vagy épp a karácsonyi vásár.
Szinte soha nem vettünk semmit a karácsonyi vásárokban, a nagyobb csomópontokon elhelyezett hangulatos bódékra azonban mindig kíváncsiak voltunk. A több, mint 20 közös év alatt összesen kb. 2-3 alkalommal tudtunk ilyen bazársorokon beszerezni egy-egy ajándékot.
Ez tehát egyáltalán nem volt jellemző, mégis mindig végigjértuk a karácsonyi vásárokat. Aztán több napos kudarcba fulladt keresgélés után szinte kivétel nélkül valamelyik plázában kötöttünk ki. A Westend volt a kedvencünk.
Az ünnepek előtt Budapesten jártunk rokonlátogatóban. A kedvünk -hogy ellátogassunk ezekbe a vásárokba- még mindig megvolt, most is kíváncsian mentünk bódéról bódéra, de a vásárlási láz már teljesen elveszett belőlünk.
Az izgatottságunkra inkább a nosztalgiát jelentő karácsonyi fények adtak okot, hasonlót érzünk akkor is, amikor a Duna-parton sétálunk és sétáltunk régen. A „Budapest by Night” ilyenkor beköltözik a belváros csomópontjaira is, ami nagyon szép és hangulatos.
A forró csoki kimaradt, de az élményt, amiért mentünk így is hazavihettük. Ezúttal pláza helyett a Jégbüfé felé sétáltunk. A gofris bácsi és a gofrija nagyon hiányzik, régen sokat jártunk hozzá. Egy gyors süti után véget ért a karácsonyi séta.
Sosem éreztük még ilyen jól magunkat egy karácsonyi vásárban. Frusztráció, idegesség és rohanás helyett csak érdeklődés, izgatottság és kíváncsiság volt ránk a jellemző… =)