Kék lakókocsiban a Balaton partján

Görögországban már többször voltunk, arról a türkizkék tengerről és a partjáról már korábban írtam. Most Alsóörsön, a Balaton partján töltöttünk el egy hetet. Életünkben először egy lakókocsiban – pontosabban lakókonténerben.

A szállás minden hozzá fűzött reményt felülmúlt! Minden szűk, kis aranyos volt belül, de annál praktikusabb! Ha mi nyaralunk, minket nem érdekel a TV, se a klíma, de itt mindkettő volt. Az utóbbit kénytelenek voltunk használni, mert borzasztó meleget fogtunk ki, még annak ellenére is, hogy szeptember második hetében voltunk ott.

A Tihanyi Apátság a bringaútról

…és mi lehet jobb, mint amikor a kék színű szálláshelyről bringával deríted fel a terepet a kék Balaton melletti kerékpárúton?! Meglátogattunk néhány szomszédos partot, egyik nap az északi part felé indultunk, a másik nap pedig a déli part felé. A bringaút mentén haladtunk először Paloznak, Csopak, Balatonfüred és Tihany felé, egy másik nap pedig a másik irányba; Balatonalmádi felé.

A balatonfüredi parti sétány gyönyörű szép volt, és hangulatos. Megnéztük a görög falu néven híressé vált szórakoztató negyedet is nappal, amikor nincs buli. Görögország rajongójaként nekünk ez is nagyon tetszett, csak azt sajnáltuk, hogy az egykori kék-fehér házak narancssárgára lettek festve.

Tihany egy csoda volt. A zöld környezet, amiben a part mellett végighúzódó kerékpárúton haladtunk, önmagában is szép látnivaló, nem csoda, hogy itt jelölték ki Magyarország első tájvédelmi körzetét. A bringaútról letérve felgyalogoltunk a központba, ahol minden a ma már Tihany szimbólumának számító levenduláról szólt: Az étterem, az ajándékboltok kirakata, a fagylalt, minden!

…és mi lehet jobb, mint amikor a kék színű szálláshelyről bringával deríted fel a terepet a kék Balaton melletti kerékpárúton?! Meglátogattunk néhány szomszédos partot, egyik nap az északi part felé indultunk, a másik nap pedig a déli part felé. A bringaút mentén haladtunk először Paloznak, Csopak, Balatonfüred és Tihany felé, egy másik nap pedig a másik irányba; Balatonalmádi felé.

A balatonfüredi parti sétány gyönyörű szép volt, és hangulatos. Megnéztük a görög falu néven híressé vált szórakoztató negyedet is nappal, amikor nincs buli. Görögország rajongójaként nekünk ez is nagyon tetszett, csak azt sajnáltuk, hogy az egykori kék-fehér házak narancssárgára lettek festve.

Tihany egy csoda volt. A zöld környezet, amiben a part mellett végighúzódó kerékpárúton haladtunk, önmagában is szép látnivaló, nem csoda, hogy itt jelölték ki Magyarország első tájvédelmi körzetét. A bringaútról letérve felgyalogoltunk a központba, ahol minden a ma már Tihany szimbólumának számító levenduláról szólt: Az étterem, az ajándékboltok kirakata, a fagylalt, minden!

Alsóörs látkép a partról
Alsóörs strandja a Balaton partján

A Tihanyi Apátság gyönyörű koronája a félszigetnek, amint az a magasba emelkedik a kerékpárút felett. A hely további érdekessége, hogy egykor vulkán működött a félszigeten, amiről két tó is árulkodik. A vulkáni kőzet (tihanyi bazalttufa) nyomait őrzik a helyi házak sokasága is, amelyek ebből az anyagból épültek. Csakúgy, mint Közép-Európa egyetlen fennmaradt barátlakásai, amelyek szintén itt találhatók, közvetlenül a kerékpárút mellett, tőle 800 méterre.

De Tihany más meglepetést is tartogatott nekünk! Régóta szerettük volna megnézni az évente megrendezésre kerülő tihanyi Levendula Fesztivál helyszínét. Bár szeptemberben nincs szedés, és igazából túl sok levendula sem virágzott, de megtaláltuk a helyszínt, és jó élmény volt.

A félszigeten régen volt egy másik levendulás, amit 1924-ben kezdtek betelepíteni. Az itt termelt levendula olajnak egész Európa-szerte híre ment, a francia levendula ültetvényeket is felülmúlta. A sikernek köszönhetően a tihanyi levendulás a hatvanas évekig közel száz hektárnyi területet borított be, ám a terület művelése megszakadt, és a levendulák egy részének helyére szőlőt ültettek. Mindössze húsz hektárt hagytak meg belőle, ami felett a növények átvették a hatalmat. A kilencvenes évekig, amikortól a Balaton-felvidéki Nemzeti Park próbálja menteni a menthetőt…

Innen hát a sok levendula portéka; a levendula pálinka, a levendula lekvár, és a levendula fagylalt – hogy csak néhány különlegességet említsek.

Visszatérve Alsóörse, a sok lila levendula dekoráció után ismét a kékség vette át a hatalmat, ez volt a Balaton. A tó, amit minden nap közelről is megcsodálhattunk a felette gyülekező habos felhőkkel, és a felszínéről kacsintgató hattyúkkal. Alsóörs nagyon szép hely, kevésbé nyüzsis, mint pl. a közkedvelt Balatonfüred, de semmivel sem rosszabb. Szép, tiszta és csendes. Szép emlék marad…