Volt idő, amikor elődeink otthona nem volt több egy nyirkos barlangnál. Később az ember fia maga építette fel saját „barlangját”. Az idő múlásával egyre fontosabbá vált, hogy az ember szép dolgokkal vegye körbe környezetét és a közvetlen életterét. A legegyszerűbb fa kunyhótól az anyagmegmunkálással egészen a kastélyokig jutottunk.
A kastélyok látványa mindenkit elvarázsol, de vajon elgondolkodott-e már bárki azon, hogy hány kéz építette fel őket? Vajon a munkát elvégzők neve miért nem szerepel soha sehol?! Vajon hányan vettek részt abban az egykori kemény, fizikai munkában, hogy ez a kastély ma is ugyanúgy ott állhasson, mint amikor a Brunszvik család tagjai, vagy Beethoven átlépte a küszöbét?!
Sajnos ma már nem épülnek efféle példaértékű csodák, más lett az építőanyag, más az igény és ezzel együtt az épületek élettartama is. Az ilyen kastélyok akaratlanul is azokra a letűnt korokra emlékeztetnek, amikor még természetes alapanyagokból, puszta kézzel építkeztünk és a „cipőt a cipőboltból” vettük.
Más kort élünk, egy ilyen palotát már 3D nyomtatóval, rövid időn belül felépítenek a szoftvervezérelt gépek, míg a kétkezi munka lassan végleg az idő martalékává válik. A régi épületek ki tudja meddig – még őrzik – a múlt titkait, a kastélymúzeumban többek között Beethoven hajtincse is megtekinthető.
Kérjük, ha átjött a mondandónk, írd bele a kommentedbe, hogy „átjött”, vagy kattints a videó alatti hüvelykujjra! Mindenki hozzászólását és észrevételét szeretettel várjuk! =)