Közönséges rozsdás cső, vagy a boldogság kulcsa?

Az állatvilág nagyon sokat tanít nekünk. A macskák nem bonyolítják túl a dolgokat, csak ételre van szükségük és időjárás függvényében arra, hogy fedél legyen a fejük felett. Valamikor az embernek is elég volt ennyi…

A kisállat boltokban rengeteg macskajáték kapható, de az árak az egekben vannak. Beigli kutyánktól tudjuk, (mert ő a Főnök!) hogy vehetsz te akármilyen márkás csodajátékot a négylábúnak, a beagle kedvenc játéka mindig a PET palackról történő kupak letekerés marad. Egyetlen óvatlan pillanat és a kupaknak kampec! 😀

A palackokról és erről a jelenségről mindig Az istenek a fejükre estek c. 1980-as film ugrik be. De mondhatnánk az ugyanebben az évben készült Kék Lagúnát is. A lényeg, hogy amíg az ember önmaga és nincs szüksége másra, csak a saját józan eszére a fennmaradáshoz, addig nincsenek problémái. Abban a pillanatban azonban, hogy a megjelenik a kólás üveg, vagy a “civilizált ember”, a dolgok mindig rossz vágányra futnak…

A macskáknak tök mindegy. Élni akarnak, nem vásárolni.

Régen mi is tudtunk örülni annak, ha valamire megoldást találtunk. Legyen az egy rozsdás csődarab, ha megoldottuk vele a víz elvezetését, örültünk neki. Szükségünk volt rá, hogy használjuk a fantáziánkat, mert nem csinálta meg helyettünk senki. Mindent magunknak kellett megcsinálni, de éppen ettől volt meg az egészséges önbizalmunk: mert képesek voltunk mi magunk megoldani a saját problémáinkat.

A természetben minden kérdésedre választ találsz

Az ember az évezredek során rengeteg természet nyújtotta nyersanyagot használt fel – hogy a rozsdás csőnél maradjunk – a víz szállítására. A természet adta kő és a fa éppúgy ellátta feladatát, mint a modern, műanyag termékek, csak akkor képesek voltunk elfogadni, hogy a dolgok elhasználódnak. Ma mindent birtokolni akarunk és azt szeretnénk, hogy minden betonbiztos, kopásálló és soha újra meg nem építendő legyen. Ez az oka annak, hogy a környezetvédelem ilyen nagy figyelmet kapott az elmúlt évtizedekben.

A macskák ugyanazt tanították nekünk, mint Beigli kutyánk. A boltokban kapható kaparófa árszabása ötezer forinttól a csillagos égig ér, miközben az ötezer forintos órabér még mindig sokunknak csupán egy elérhetetlen álom. Közben a megoldás mindig mindenben az orrunk előtt hever. A kert tele van eredeti és pótolhatatlan kaparófával: a szőlőkarók, a fatörzsek tökéletesen megfelelnek erre a célra, hiszen a vadmacskáknak eredetileg is ez állt a rendelkezésére.

A macskák tudnak valamit

Amikor Görögországban nyaraltunk egyik-másik mások által lehúzott apartmanban, odakint volt időnk gondolkodni azon, hogy milyen szép lenne az élet, ha attól is jól tudnánk magunkat érezni, ha csupán ülünk egy szép helyen és elégedettek vagyunk vele. Ha megmaradna bennünk a kíváncsiság, a tenni akarás, hogy saját magunknak tegyük szebbé az életünket, és nem mástól várnánk el ugyanezt a pénzünkért.

Odakint a fehérre meszelt házikók lépcsőinek árnyékában gyakoriak a békésen elterülő a cirmosok. Ugyanaz a gondtalanság látható rajtuk, ami a házikók előtt ücsörgő nénikék szemében. Rengeteg tapasztalaton vannak túl, mégis ott ücsörögnek a házuk előtt, mert rájöttek, hogy élvezni az életet csak úgy lehet, ha abban látod meg a szépet, amid van. Minden más csak akkor érhető el, ha erre rájössz. A minden más pedig nem más, mint maga a boldogság. Az elégedettség…

Nézd meg, mennyire egyszerű és gondtalan az élet a kiscicák szerint! Nincs szükségük semmire, csak a játékra. Az élelmet megkapják a cicamamától, játékhoz pedig ha nincs a rozsdás cső, találnak helyette valami mást, amibe bújkálhatnak. De nem mennek el bevásárolni, mert nem a cső milyensége teszi őket boldoggá, hanem a saját életük, amit szemmel láthatóan igyekeznek habostortaként megélni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Pin It on Pinterest