Kiskutyánkat néhány hónappal ezelőtt daganattal műtötték. Miután felépült, boldogan szaladgált a kertben, de az öröm nem tartott sokáig, mert negyed év múlva újra előjöttek a pár éve diagnosztizált gerincbetegségének tünetei. Közel egy évig élvezhette a vidéki életet, majd 12 évesen elaludt.
Amikor Beigli elaludt, borzasztó üres lett minden. Olyan értelmetlenné vált minden óra, minden perc, minden további tevékenység. Azonban volt valami, ami nem tűrt halasztást: halott kiskutyánkat el kellett temetni…
Kutya temetés Budapesten
Budapesten mindössze egy telefon, és a „kutya-halottszállító” autó házhoz jön. Te fizetsz, és semmi további teendőd nincs. Ha azonban mélyre nyúlsz a pénztárcádban, további szolgáltatásokat is igénybe vehetsz, az állathamvasztástól az állattemetőben történő temetésig. Én ezek mindegyikét elítélem, az emberi halottak temetéséhez fűződő „hagyományokat” is csupán a családok kizsákmányolásának értelmezem, de most már a kutya gazdikat is csúnyán kihasználják.
Nincs az a szívecskés márványszobor, vagy az a tappancsos istennyila, ami többet érhet annál a szeretetnél, hűségnél és bizalomnál, amit egy ilyen kisállattól kaphat az ember, és amit igyekeztünk mi is minden erőnkkel megadni neki. Fájdalmunk közepette nem tudtunk és nem is akartunk ilyen szarságokkal foglalkozni.
Az emlékhely, a sírkő, a különböző termékek és szolgáltatások válogatása csak megnehezíti a gyászunkat. Kiskutyánk fájdalmai, a búcsú és ami az után következett, épp elég szomorú volt, a hátunk közepére nem kívántuk volna egy ilyen helyzetben még a különböző nagyszerű, és főleg „együttérző” ajánlatokat.
De mivel közel egy éve vidéken voltunk, ott ez az egész másképp működik…
Kutya temetés vidéken
Vidéken nem minden ilyen egyszerű. Pontosabban a helyieknek lehet, hogy egyértelműek ezek a dolgok, de a Pestről jött vidékinek nem.
Szóval ott álltunk elkeseredve, könnyek között, miközben kiskutyánk ott feküdt a kis fekhelyén élettelenül. Semmi segítségünk nem volt. Kénytelenek voltunk az Interneten keresgélni. Mindenhol azt olvastuk, hogy vidéken úgy szokás, hogy az ember a saját kertjében temeti el a kedvencét. Egy városinak, aki mindig minden körülmények között a könnyebbik úthoz, a kényelmes megoldásokhoz van szokva, ez elég meredek, ezért megpróbáltuk az egyetlen más lehetőséget.
Beigli a 35 éves fejünknek olyan volt, mintha a gyerekünk lenne. Márpedig az ember nem temeti el a saját gyermekét…
Szóval kaptunk egy telefonszámot az állatorvostól, állítólag a gyepmesteri telep vállalja az ilyenfajta állatszállítást. A telefon másik végén egy bunkó, arrogáns, alpári szemétláda úgy beszélt a szeretett, elhunyt élőlényről, mintha kilós szemétbáláról lenne szó. Ezek után még közölte, hogy negyvenezer! forintért vállalja a szállítást. Ugye inkább ne részletezzem?!
Egy ilyen lélektelen telefonbeszélgetés után az ember élénk fantáziája elképzeli, mit művelnének kiskutyánk testével, és természetesen eszünk ágában nem volt igénybe venni egy ilyn ún. „szolgáltatást”.
Egyetlen megoldás maradt…
Kutya temetés a kertben
Tovább keresgéltük a neten, hadd ne mondjam, hogy ilyen állapotban milyen érzés a nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel írtakat, a szomorúbbnál szomorúbb kutyás történeteket olvasgatni a témában, hogy megtaláld a keresett szabályokat a kutya kertben történő eltemetéséről. Ilyenkor csak néhány óra áll az ember rendelkezésére, és cselekedni kell!
Kezdtük elfogadni, hogy nincs más megoldás, minthogy mi magunk temetjük el őt. Ez először borzalomnak tűnt, de tulajdonképpen sokkal nyugodtabbak vagyunk, hogy végül így történt, nem tudtunk volna azzal a tudattal élni, hogy ha esetleg elviszik tőlünk, és dobálják a kis testét, vagy ki tudja…?! Jobb nem is belegondolni!
Ami mellett viszont nem lehet elmenni: sehol nincs leírva az Interneten, hogy mi a teendő ilyenkor. Vannak nem hivatalos források, amit vagy elhiszel, vagy nem, vannak jogszabályok és vannak érzelmeid. Az utóbbi sajnos ebben a témában senkit nem érdekel. Ha nem így lenne, akkor nem kéne több órát a teendők keresésével foglalkoznod. Márpedig a neten csak a fórumozók tapasztalatcseréit lehet megtalálni, amik legfeljebb irányadók lehetnek számodra.
Az ide vonatkozó rendelet
Az ide vonatkozó 45/2012. (V. 8.) VM rendelet 8-as pontjának 10-es bekezdésében mindössze néhány szabályt említenek, amit be kell tartanunk: Kedvencünket el lehet temetni a kertben min. 60-70 cm mélyre, de csak ott, ahol a talajvíz legalább 1,5 méterrel a felszín alatt van. A temetés helyét a szomszéd kerítésétől minimum 1,5 méteres távolságra kell meghatározni.
A temetést követően az állat elpusztulásáról tájékoztatni kell az állatorvost, és kérni kell az állat chip regisztrációjának a törlését.
Sajnáljuk, hogy épp egy ilyen témában írt bejegyzésünket olvastad el, de köszönjük a figyelmed! Amennyiben még idő előtt olvasol ebben a témában, sok erőt és kitartást kívánunk kedvencedhez! Ha kutyusod már átment a Szivárványhídon, akkor fogadd őszinte részvétünket! Bízunk benne, hogy segíthettünk megtalálni a szükséges információt, amit kerestél!