Nagyon szeretjük a kutyákat. Saját kutyáinkon túl több olyan kisebb-nagyobb esemény is volt az életünkben, ami kutyákhoz fűződik. Az alábbi két történet nem is igazán történet, bennünk mégis mély nyomot hagyott mindkettő.
Hacsikó hallatán sokunknak könnybe lábad a szeme, de nem mindenki tudja, hogy miről van szó. Mancs, a magyar mentőkutya nevét viszont már mindenki ismeri. Mindkét kutyus nevéhez olyannyira megható történetek fűződnek, hogy Hacsikó emlékének Tokióban, Mancs kutyusnak pedig Miskolcon állítottak szobrot.
Mancs kutya szobra
Mancs kutya bronzszobrát 2007-ben személyesen is megsimogathattuk, amikor egy Therion koncert alkalmából Miskolcra utaztunk. Hátborzongató volt ott állni az életnagyságú bronz szobor előtt, ami a többszáz emberi életet mentő kutyusnak állított emléket. Jó érzés volt tudomásul venni, hogy vannak emberek, akiknek a kutya nem „csak egy kutya” és Mancs emlékét nagyon sokáig meg szeretnék őrizni!
A koncertről: emlékezetes koncert volt, vicces szitut szült, ahogy az operafesztivál keretében fellépő svéd szimfonikus metal zenekar rajongótábora az első félidőt fegyelmezetten végigülte az alkalmi ruhások társaságában, majd a szünet után beindult a rock n roll és szétszakadt az épület! 🙂
Ferencvárosi Hacsikó
Budapest belvárosában ahol laktunk, volt egy kutyus, aki életet ugyan nem mentett, de a Hacsikóhoz hasonló történetét csak néhányan ismerjük. Beiglivel kutyasétáltatás közben nap mint nap találkoztunk vele. Ez a kutyus minden nap egy kocsma előtt várta hűségesen gazdáját és nem tágított, míg meg nem érkezett.
A kutyus őszült a pofiján és sántikált is, amikor a gazdájával láttuk. Egyértelmű volt, hogy idős kutyusról van szó és eljött a nap, amikor már nem feküdt a kocsma előtt… A gazdit csak látásból ismertük, így nem tudjuk, mi történt vele. De az biztos, hogy ez a kutyus és az ő hűsége is megérdemelne egy szobrot, hogy örökre példát mutasson az embereknek!