Találtunk egy fogat. Egy picike szemfogacskát, amit vélhetően egy cica hagyott a bejárati ajtónál. Felkaptam és elraktam emlékbe, mert lehet, hogy Töpszlié.
A neten azt olvastam, hogy a kölyökmacskáknak féléves kora körül kezdenek el nőni a felnőtt fogai. Töpszlike szeptemberben látogatott meg minket először, az pont fél éve történt. Ezt a fogacskát pedig kb. 1 hónapja találtuk a bejárati ajtónál. Szóval, ha minden igaz, akkor akár Töppedli foga is lehet!
A fogacskát megtartottam. Egy picike üvegcsébe elzártam. Ez aranyos módja annak, hogy gyermekünk, vagy házi kedvencünk fogacskáját megőrizzük. Sajnos se Beigli kutyánk, se Blacky kutyánk foga nincs meg nekünk, de Blackynek megvan a mancs lenyomata, Beiglinek pedig még ma is él a saját weboldala.
A mancs lenyomatot égethető gyurmából készítettem el anno és örülök is neki, mert Beigli hámja azóta is itt áll üresen, Beigli pedig nincs benne… Pedig nagyon hiányzik! Szóval ha teheted, vegyél egy kis üvegcsét és rakd el a kis kedvencet tejfogát emlékbe, mert évtizedek múlva nagyon fogsz neki örülni!
Töpszlikém fogát is elraktam, pedig ez a kisördög nem a mi macskánk. Ő kóbor cica, aki szabadon él. Jó dolga van, mert itt él a hegyen, hol egyik lakónál tölti az éjszakát, hol a másiknál. Többnyire együtt csavarog a pótmamájával, Ropival. Télen kaptak tőlünk egy kötött pulóverekkel bélelt kartondobozt, de azt a mínuszok elmúltával elbontottuk.
Néha idejönnek és a Sufni elé épített előtető alatt alszanak a farakásban, vagy a bejárati ajtó előtt, a gumiabroncsban. Budapesten mindig is irigyeltem a szomszédunktól, hogy az ő macskája jön-megy, ahogy kénye-kedve kívánja, de ott az Üllői út mellett a többsávos autó forgalom veszélyt jelentett rá, ezért mi Beigliről le sem vettük a pórázt, csak zárt futtatóban.
Itt viszont Beigli szabadon szaladgálhatott a kertben és a macskák is jönnek-mennek. Nem beszélve a vadakról… 🙂