Míg a „tökéletlen” növényeket gyomnak nevezi a zember, mi igyekszünk megismerni mindazt, ami körülvesz minket. Ami nem fűszál, az nem mérgező és nem írtani való, hanem ismeretlen. Ilyen például a pitypang és a #százszorszép, amik nem csak szépek és színesek, de a méhecskéken is segítenek.
A vízcsapból is az folyik, hogy a méhek veszélyben vannak, miközben napról napra nő az olyan díszkertek száma, ahol csak a boltban növő, pénzért vásárolt növény fér meg, minden mást gyomnak nevezünk. A mi generációnk szerencsés, mert az internet segítségével megismerhetjük a világot, mielőtt írtani kezdenénk benne azt, ami számunkra ismeretlen.
A zember hiába próbál meg túljárni a természet „eszén” és szétválasztani, majd katonásan sorba állítani a kiválogatott növényeket, mert az élet egy körforgás. A földre, vízre, levegőre és a szélre mind-mind szüksége van a természetnek, még akkor is, ha a zember azt hiszi, képes mindezt irányítani.
A szél messzire viszi a növények magjait, mielőtt a víz és a föld életre keltené őket, mert a természet velünk ellentétben nem birtokol, hanem ad nekünk. Kérdés, hogy meddig?!