A mediterrán növények újraélesztését és sokszorosítását minden évben újra és újra el kell végezni. A zember minden évben finomítani próbál kicsit azon, ami már egyszer sikerült és próbálkozik azzal, ami nem.
A videóban látható angyaltrombita szárat ősszel ültettük el. Gyökeret eresztett, tehát a szaporítás alapja sikerült, de van még egy lépcsőfok: tavasszal hajtást kell hoznia. Ha ez megtörténik, akkor a Grincs fához hasonlító, manósapis látszat ellenére sikerült az angyaltrombita szaporítás. Szabadföldben, meleg időben ez eddig sosem volt probléma, de cserépben eddig még nem sikerült.
A görög #narancsfa palánták egészen idáig gyönyörűen fejlődtek, de pár napja, vagy hete megmakacsolták magukat. Még a zősz folyamán levittük őket a pincébe, hogy ne értsék félre a fatüzelés melegét és ne kezdjenek el felnyurgulni a melegben a tavaszi napfényért kutatva. Az ötlet jónak tűnt, hiszen a nagyobb növényeket is pincében szokás teleltetni és a kis narancsok is jól megvoltak odalent.
Aztán néhány hete valami történt. Kókadtá váltak a növénykék. Első látásra olyanok voltak, mintha elszáradtak volna, de volt a levelekben nedvesség. Ügyeltünk rá, hogy ne száradjon ki a föld alattuk, ezért nem értjük, hogy mi történt…
Egyetlen növendéket fent hagytunk a házban. Ő gyönyörű és egészséges, tizencentis kiskamasz, aki alig várja, hogy végre napfürdőzhessen egyet. A többieket átültetés után a házban tartjuk, a fólia sátorban, bízunk benne, hogy csak lázadni próbáltak, mint minden tinédzser, de hamarosan észhez fognak térni.